Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Szilágyi Magdolna–Serlegi Gábor: Nád közé bújtak…? Egy a tatárjárás során elpusztult település maradványai Dunaföldvár határában
Szilágyi Magdolna - Serlegi Gábor Kerámia A feltárt objektumok összesen 58 db kerámia töredéket tartalmaztak.23 A kerámiaanyag jelentős részét az Árpád-kori falvak jellegzetes leletei, a cserépüstök alkották. Mellettük kisebb számban egyéb Árpád-kori házikerámia, mint fazekak, bögrék, stb. töredékek is előfordultak. Cserépüstök: A lelőhelyen előkerült cserépüst perem- és oldaltöredékeken általánosságban a következő jellegzetességeket lehetett megfigyelni. Csillámos homokkal és apró kaviccsal közepesen soványí- tottak. Az oxidációs égetésnek köszönhetően vörösesbarnák vagy téglaszínűek. A 3-3,5 cm széles perem vízszintes síkkal záródik, teteje olykor enyhén homorú. Aperem a külső oldalon duzzadt, megvastagodott vagy kihúzott és lekerekített, a belső edénysík felé minden esetben erősebben behúzott, lekerekített vagy fokozatosan elvékonyodó. A fület egyszerűen a perem átfúrásával alakították ki. A perem a fülnél nem vastagszik meg és nem szélesedik ki. Felületükön nem látható díszítés. A Dunafoldvár határában talált cserépüstök párhuzamait, a Duna-Tisza köze középső területéről származó cserépüstök között találjuk meg. Formai sajátosságai és a lelőhely földrajzi fekvése alapján a dunaföldvá- ri cserépüstöket az ún. Kecskemét környéki műhelykörzet termékeinek tarthatjuk.24 Tipológiai alapon a 12—13. századra keltezhetjük őket. (8-9. kép) Fazekak, bögrék: Az edényekből viszonylag kisméretű oldaltöredékek, és két peremtöredék maradt meg. Egyaránt megtalálhatóak közöttük a kézzel formált és a lassú korongon felhúzott darabok. Több edény belsejében érződik a hurkatechnika nyoma. Színük barna, téglaszínű, vagy szürke. Általában gyengén kiégetettek, törésfelületük rendszerint 3 rétegű, szürke maggal. Néhány edény kívül másodlagosan feketére égett. Csillámos homokkal és közepes méretű kaviccsal közepesen vagy erősen soványítottak, tapintásuk érdes. A díszítetlen oldaltöredékek mellett volt négy díszített darab: egy világosbarna színű vékony falú edény oldaltöredéke, hat sor fogaskerékkel benyomott, négyzetes alakzatokból álló mintával, valamint három szürke illetve barna színű oldaltöredék egy vízszintesen körbefűtó sekélyen bekarcolt vonallal. (10. kép) Két edénynek maradt meg csupán a peremtöredéke: az egyik egy téglavörös színű, kihajló peremű, tölcséres nyakú, S-profilú, gömbös hasú fazék, a másik egy halvány téglavörös színű fazék, melynek pereme közel függőleges és a perem alján egy keskeny borda fut körbe. Fedőtartó horony egyik fazék peremén sincs. 23 A kerámia leleteket Bicskei József fotózta. 24 TAKÁCS 1986, 95-103, 115-126. Az edények a készítés módja és a díszítés alapján a 12-13. századra keltezhetőek. Kőből készült tárgyak A vas sarlók és az egyik gabonatároló veremben (67/67) talált elszenesedett magvak mellett a kútban és gödrökben talált 33 db kézimalomkő töredék tanúskodik a falu lakóinak földműveléséről. A felső és alsó kövek esetében egyaránt megfigyelhető, hogy külső felületük durvább, dörzsfelületük simább, és a használatból adódóan apró kerekded mélyedések, valamint körkörös kopásnyomok látszódnak rajtuk. A felső malomkövek széle rendszerint ívelten felhúzott. Középen egy 5-7 cm átmérőjű kerek furat található rajtuk, amely a gabona beszórását tette lehetővé. Alsó felületük homorú, a középső furat felé elkeskenyedik. Átmérőjük 30 49 cm, vastagságuk 2-8 cm. Az alsó malomkövek felső felülete domború, a széle felé lejt. Az alsó malomkövek közepén egy furatot alakítottak ki a tengely számára.25 Az Árpád-kori kézimalmokra jellemzően26 az alsó köveknek nincs felhúzott peremük vagy kifolyójuk, így az őrlés során az őrlemény körben lehullott a földre. Átmérőjük 37-44 cm, vastagságuk 4-9 cm. A felső malomköveken nem lehetett a hajtókar rögzítésére szolgáló mélyedést megfigyelni. A sima felületi kiképzés azzal magyarázható, hogy a hajtókart feltehetően egy a felső követ körbefogó, fakéregből, szíjból, vagy kötélből készült abroncshoz rögzíthették.27 Fémanyag A lelőhelyen talált fémanyagból 40 db tárgy volt olyan állapotban, hogy restaurálni, leltározni és értékelni lehetett. Többségük vastárgy, melyek között megtalálhatóak viseleti tárgyak, mezőgazdasági eszközök, kézműves szerszámok és egyéb használati eszközök, valamint egy fegyver.28 (11-12. kép) 25 A középkori európai kézimalmok szerkezeti változatait lásd: SELMECZ1 KOVÁCS 1999, 32-47. 26 Az Árpád-kori Magyarországon használt kézimalom rekonstrukcióját lásd: MÉRI 1969-70, 75-76., II. tábla. Vő. KRALOVÁNSZKY 1962, 120-121., 127; MÉRI 1964, 41-42. 27 MÉRI 1969-70, 76., II. tábla/B; SELMECZI KOVÁCS 1999, 33., 35-36. 28 A fémtárgyak fotóit Kenéz Pál készítette. 132
