Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)

Szilágyi Magdolna–Serlegi Gábor: Nád közé bújtak…? Egy a tatárjárás során elpusztult település maradványai Dunaföldvár határában

Nád közé bújtak. ..? - Egy a tatárjárás során elpusztult település maradványai. ..

Viseleti tárgyak: Négy hajkarikát lehet egyértelműen ebbe a csoportba sorolni. (11. kép, 1—4) A hajkarikák a 36/90 sz. gödörben talált emberi vázakhoz tartoztak. A kisebbik, kb. 4 éves gyermek egy pár kerek átmetszetű, 0,2 cm vastagságú, bronz huzalból hajlított, kerek, nyitott, S-végű hajkarikát viselt (átm. 2,1 cm és 2,4 cm). A nagyobbik, közel 14 éves gyermek koponyája bal oldalán egy hasonló, ám kissé oválisra deformálódott (átm. 2x2,7 cm) hajkarika volt. A két gyermek váza között hevert egy 0,2 cm vastag, ezüst dróthuzalból enyhén négyzet alakúra hajlított, 2,1 cm átmérőjű, nyitott végű, sima hajkarika, amelyet feltehetően az egyik felnőtt nő hordhatott.

A vékony huzalból hajlított egyszerű S-végü hajkarikák a 10. század második felében tűntek fel a Kárpát-medencében és használatuk az Árpád-korban mindvégig kimutatható, ezért nincs közelebbi keltező értékük.29 Feltehetően a viseleti tárgyak csoportjába tartozik még az a négy darab, vasból készült, domború felületű, kerek veret, melyek belsejében a felerősítésre szolgáló üreges hüvelyt lehetett megfigyelni. A veretek a 109/126. számú gödörbe szórt emberi maradványok mellől kerültek elő. (11. kép, 5)

Mezőgazdasági eszközök: Kizárólag aratósarlók sorolhatóak a fémből készült mezőgazdasági eszközök közé. (12 kép, 2-3) A lelőhelyen talált 11 sarló mindegyike a 36/90. számú üregben volt elrejtve. Valamennyi példány töredékes. Az épebben megmaradt darabok esetében megfigyelhető, hogy a nyak tompaszöget zár be a nyéltüskével, és erős görbülettel megy át a pengébe. A penge enyhén ívelt, előrehajlik. Mivel a sarlók erősen korrodálódott állapotban maradtak fenn, nem lehetett a penge élét megfigyelni. Azonban aratósarlók lévén eredetileg fogazott- nak kellett lenniük.

Formai jegyeik alapján, a Dunafoldváron talált sarlók az Árpád-kori íves sarlók közé sorolhatóak.30 Kézműves szerszámok és egyéb használati eszközök: Hat vas szerszámnyél töredéken kívül három viszonylag ép állapotban megmaradt tárgy tartozik ide: egy fejsze, egy kés, és egy szög. Két szerszámnyél töredék kivételével mindegyik példány a 36/90. számú gödörből került elő.

A fejsze rövid fejű, zömök példány, körte alakú nyéllyukkal, melyben megőrződött a fa nyél töredéke. (12. kép, 5)

29 BÓNA 1978,130-139., 149. Vö. MESTERHÁZY 1965, 102-103., 107.

30 Vö. MÜLLER 1982, 350-351.; MÜLLER 1975, 76- 78.; PARÁDI 1976, 180.

A penge aszimmetrikus: lefelé megnyújtva szélesedik a 6,6 cm hosszú élig. Teljes hossza 12,5 cm.

Ezt az eszközt, leginkább fadarabok hasítására használhatták. A pengén láthatóak a használatból eredő kopásnyomok és csorbulások. Müller Róbert szerint ez a forma a késő Árpád-korban a leggyakoribb.31

Avasból kovácsolt nyéltüskés kés ívelt élű pengéje 17,3 cm hosszú, keskeny (1,4—2,4 cm), vastagsága egyenletes (0,5 cm). Az 5,5 cm hosszú nyéltüskén megmaradt a faborítás egy része. A kés pengéje a nyéltüskéhez képest kissé elhajlott. Mesteijegy nem látható rajta. Ez a kés egy általános típushoz tartozik, mely nem köthető egyetlen korszakhoz sem. (12. kép, 1)

A szög egy vasból kovácsolt, téglalap átmetszetű, fej nélküli töredék. Hossza 10,7 cm, átmérője 0,4x0,5 cm. (12. kép, 4)

Fegyverek: A 109/126. számú veremben az emberi maradványok mellett egy buzogány került elő.32 Erősen kopott darab, teste - mely eredetileg nyolcszögletű hasáb volt - közel henger alakúra kopott. Belül üreges, két vége nyitott. A teste felfelé kissé kiszélesedik, majd a legteteje összeszűkül. Tetején hiányzik a záró része. Az alja, ahol a nyélbe csatlakozott szintén összeszűkül. Díszítés nem látható rajta. Hossza 11,6 cm, átmérője 3,9 cm, súlya 434 g. (12. kép, 6)

A buzogány már a kora és középső Árpád-korban ismert lovas fegyver volt Magyarországon, a 13. századtól pedig mindinkább elterjedt a használata. A késő Árpád-kori Magyarországon használt csillag alakú buzogány a dél-orosz steppe lovas népei (besenyők, úzok, kipcsak-kománok) körében alakult ki, és Magyarországon is nagy valószínűséggel ők terjeszthették el a használatukat.33 Ezektől a fegyverektől formailag eltér a Dunafoldvár határában talált hosszúkás, tüske nélküli példány. A hosszúkás, ún. uborka-formájú buzogányok a 10-11. században jelentek meg a Közel-Keleten, és használatuk a Mameluk birodalom idején (1249-1517) vált általánossá.34 Az, hogy a Dunafoldváron előkerült példány közvetlenül a Közel-Keletről jutott el Magyarországra, nem tűnik valószínűnek. A lelőhely keltezése (12—13. sz.), valamint egy - a település életének végét jelentő - erőszakos eseményre utaló jelek alapján sokkal va31 MÜLLER 1975,74.

32 A dunafoldvári buzogányt és analógiáit részletesen ismerteteti: BOLDOG 2012, 181-196.

33 KOVÁCS 1971, 179-180.

34 AL-SARRAF 2002, 160.

133