Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Szilágyi Magdolna–Serlegi Gábor: Nád közé bújtak…? Egy a tatárjárás során elpusztult település maradványai Dunaföldvár határában
Szilágyi Magdolna - Serlegi Gábor val, egymással szemben álltak. A rövidebb oldalakon - kissé a délkeleti oldal irányába eltolódva — szintén egy-egy oszlop állt egymással szemben. Az építmény bejárata a délkeleti oldalon, a kettős cölöphelyek (25/25-26/26 és 22/22-24/24) által közrefogott részen lehetett. A bejárat közelében található, különálló cölöplyuk (23/23) feltehetően egy, az előtetőt tartó oszlop mélyedéseként értelmezhető, ennek a párját azonban nem sikerült megtalálni. Mivel belsejében nem voltak sem kemencére, sem ideiglenes tüzelőhelyre utaló nyomok, a cölöpszerkezetes építményt nem használhatták lakóházként. Nagy mérete és a tüzelő- berendezés hiánya alapján gazdasági épület lehetett.12 Használhatták egyrészt tároló építményként, szérűként ihorreum) vagy csűrként, melyben a szénát, szalmát, vagy szálas gabonát tartották.13 Másrészt szolgálhatott ideiglenes vagy állandó állattartó építményként, mint állás,14 istálló (stabulum), vagy pajta.15 Ez esetben az építmény közelében található kút az állatok itatásában is szerepet játszhatott. Kút Az egykori település kútja (29/29) a gazdasági épülettől 4,5 méterre, délre került elő. (4. kép) Mélysége a nyesett felszíntől számítva 2 méter, átmérője a szájánál 2,4 méter volt. Az alja felé padkásán szűkült: kb. 1 méter mélyen egy 25-40 cm széles padka futott körbe, 175 cm-nél pedig egy másik, kb. 20 cm széles padka volt. A kút belsejében sem gyékényből vagy nádból készült szőnyegborítás, sem fűzfavesszőből font vagy fából ácsolt bélés nyomait nem lehetett megfigyelni. Ennek egyrészt az lehet az oka, hogy a szerves anyagból készült szőnyeg, vagy az oldalfalak kitámasztására szolgáló építmény nem őrződött meg; ugyanakkor nem zárhatjuk ki annak a lehetőségét az sem, hogy a kutat eredetileg sem látták el béléssel.16 A kút betöltéséből több állatváz és különféle hulladék került elő. A felszíntől kb. 70 cm-re egy ló csontváza hevert (29/89). A váz nem volt anatómiai rendben, jól láthatóan részenként dobálták a kútba. A ló csontvázával megközelitőleg azonos szinten, a kút padkáján, a leomlott oldalfalban egy kutya váza feküdt jobb ol12 MÉRI 1964,28-36,7. kép. 13 HOFFMANN 1959, 171-203. 14 GYÖRFFY [1941], 116., XIII. tábla; ÁSZT 2005, 37. 15 HOFFMANN 1959, 187-188.; ÁSZT 2005, 38. 16 Vő. TAKÁCS 2010, 13-14. dalán, felhúzott lábakkal (29/113). Mélyebben a fokozatosan szűkülő beásás közepén (29/119) és a beásás keleti oldalában (29/122) két másik kutya váza hevert. A négy állatvázon kívül nagy mennyiségű egyéb állatcsont, egy emberi csont (egy felnőtt kézujjcsontja), és különféle hulladék (kerámia, malomkő töredék, vas tárgy töredéke) volt a kútba dobálva. Gödrök, vermek A feltárt teleprészen 62 gödör és verem került napvilágra, melyek többnyire az árokrendszerhez igazodtak. (3. kép) A gödrök között egyaránt voltak szabálytalan alakú, változó mélységű agyagnyerő gödrök, és meredek oldalú, egyenes vagy enyhén ívelt aljú objektumok (pl. 3/3, 81/81). A gödrök egy részét használatuk megszűnésével háztartási hulladékkal töltötték fel: nyolc gödör betöltéséből kerületek elő állatcsontok. A gödrök mellett előkerült néhány méhkas (pl. 66/66, 85/85, 86/86) és körte (pl. 60/60, 79/79) alakú verem. Egy sekély verem (67/67) betöltésében nagy mennyiségű kalcinált gabonamag volt. Egy másik veremben (109/126) jól megfigyelhető volt a beszakadt, elszenesedett deszkafedél, mely alatt ugyancsak kalcinált magok voltak. Az Árpád-kori falufeltárások során számos esetben kerültek elő gabonatároló vermek, melyek a házak között egy csoportban, az épületek körül elszórva, vagy - a dunaföldvári lelőhelyhez hasonlóan - az épületektől távolabb, a falu szélén sorakoztak.17 A vermek száma különösen a 12. századtól kezdve nőtt meg az egyes településeken, melynek okát elsősorban a gazdálkodásban végbement változásban, nevezetesen a szántóföldi művelés egyre nagyobb térhódításában kell keresnünk.18 Emberi maradványok Mint ahogyan azt a tanulmány elején már említettük, mind a Bibic-alja-dülő, mind a Ló-hegy lelőhelyeken - az Árpád-kori falvak esetében szokatlan jelenségként - a beásásokból nagy mennyiségben kerültek elő emberi maradványok.19 Az antropológiai anyag17 BÉRES 1988,26-27. 18 BÉRES 1988, 30. 19 Az embertani vizsgálatokat Tankó Éva antropológus végezte. 130
