Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Paja László: Tatárjárás kori leletek vizsgálati lehetőségei a Szank határából előkerült embertani szérián
Paja László hogy száraz csontokon végzett kísérletek során szintén megjelenhetnek a curvilineáris törések.28 A hosszúcsontok hő okozta görbülésének és csavarodásának keletkezési körülményeinek megítélése szintén nem egységes. Egyes szerzők szerint elsősorban tetemek hamvasztásakor (tehát lágy részekkel fedett csontok esetében) jelenik meg29, mások azonban archeológiái mintákon végzett kísérletek során is találtak ilyen jellegű elváltozásokat.30 A szanki csontanyagban ilyen görbült hosszúcsontot nem találtunk. Sajátos elváltozás volt látható néhány töredéken. Az érintetlen csontfelszínre ismeretlen eredetű fekete anyag rakódott, ami néhol a felszínre teljesen rátapadva, máshol pedig attól rétegesen elválva jelenik meg. Makroszkópos szerkezetét tekintve kétféle megjelenési forma figyelhető meg, részben vastagabb homogén tömegként, részben pedig poligonális-ovális pikkelyek formában jelenik meg. (15. kép) Annak kiderítésére, hogy ennek az anyagtípusnak van-e valamiféle köze az ásatási anyagban a csontok mellett talált, színe és kagylós törési felülete miatt kátrányszemcsének vélt mintához, későbbi vizsgálatok elvégzése szükséges. Konklúzió A magyar-horvát gázszállító vezeték építéséhez kapcsolódó megelőző ásatások során a Szánk, Haladás Tsz. II., Horvát tranzit 113. lelőhelyen feltárt leégett ház maradványai között jelentős mennyiségű humán csontanyag került elő. Mivel a ház jelentős része a feltárást megelőző gépi munkálatok során sajnálatos módon megsemmisült, így az antropológiai anyag egy részét is a hányóról sikerült csak visszaszerezni. Az in situ helyzetben megmaradt házrészlet feltárása során megfigyelhető volt, hogy a csontok több rétegben, és néhány kivételtől eltekintve nem anatómiai rendben feküdtek. A bolygatott állapot és a hányóról visszaszerzett csontanyag rendezetlensége azt eredményezte, hogy számos klasszikus embertani vizsgálat elvégzésére csak korlátozott formában kerülhetett sor. így az elhalálozási kor és a csonttani nemek meghatározását nem tudtuk egyénekre vonatkozóan elvégezni, ha28 BUIKSTRA - SWEGLE 1989; GONSALVES et al. 2011. 29 BABY 1954; ETXEBERRIA 1994. 30 SPENNEMANN - COLLEY 1989; BUIKSTRA - SWEGLE 1989; WHYTE 2001. nem minden egyes, a vizsgálatba bevonható csontot/ csonttöredéket külön-külön tudtunk csak elemezni, és ennek eredményeként az egyének vizsgálatához képest jóval bizonytalanabb információk birtokába juthattunk. A nemek megoszlásának vizsgálatakor a nemi különbségeket mutató felnőtt vázelemek nőies vagy férfias jellegét tudtuk csak meghatározni. Ilyen módon a nemek arányára csak olyan jellegű kijelentést tehetünk, hogy a házból előkerült csontelemek nagyobb gyakorisággal mutatnak nőies jelleget, robuszticitást illetve egyéb férfias morfológiai megjelenési formát jóval kevesebb csontelem esetében regisztrálhattunk. A kormeghatározás esetében a három külön felszedett vázrészlettől eltekintve szintén csontokra vonatkoztatva tudtunk megállapításokat tenni. A klasszikus, hazai antropológiai gyakorlatban leggyakrabban alkalmazott korcsoportok helyett csak két, szubadult és felnőtt kategóriába soroltuk a nagy biztonsággal meghatározható csontokat, a harmadik csoportot a kormeghatározás szempontjából bizonytalan csontelemek jelentették. Ez alapján az állapítható meg, hogy a szubadult vázelemek a combcsonti töredékek alapján minimum 17 egyénhez tartozhattak, míg a felnőtt csoportba szintén 17 egyén beillesztése volt lehetséges a singcsont-töredékek elemzése alapján. A szubadult csoportban kései gyermekkorhoz volt köthető a legtöbb csontelem, az ettől fiatalabb és idősebb egyének nagyon kis számban voltak jelen. A fentiek ismeretében kijelenthető, hogy a minimális egyedszám 34, és a gyermekek mellett nagy valószínűséggel több nő vázmaradványai feküdhettek a leégett/felgyújtott házban. A metrikus és paleopatológiai vizsgálatok korlátozott formában voltak elvégezhetők, így jóval kevesebb adat összegyűjtésére volt lehetőség, mint azonos nagyságú sírokhoz köthető populáció esetén. A patológiás elváltozások feljegyzése közben az egyének halálához vezető kóros jelleget nem figyeltünk meg, ami természetesen nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a házban talált személyek nem erőszakos események áldozatai. A csontanyag elemzése során az égés körülményeinek kiderítésére vonatkozó vizsgálatok jelentették a legérdekesebb feladatot. Az antropológiai és igazságügyi orvostani források segítségével próbáltuk kideríteni, vajon milyen hőmérsékleti viszonyok okozhatták az elváltozásokat, és hogy ezen elváltozások mikor keletkezhettek. A csontok felületének színelváltozásai arra utalnak, hogy a csontok környezetében a legmagasabb 116
