Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Paja László: Tatárjárás kori leletek vizsgálati lehetőségei a Szank határából előkerült embertani szérián
Tatajárás kori leletek vizsgálati lehetőségei Szánk határából előkerült embertani szérián az 525-645 °C-os hőmérsékleti tartományban jelenik meg.19 A sötétszürke színtől a teljesen kiégettséget jelentő fehér szín felé haladva (kalcinálódás) egyre kevesebb a darabszám, azaz a hőmérséklet ilyen magas tartományai csak igen lokálisan és/vagy csak rövid ideig lehettek jelen. A 11 töredéken megjelenő kékesz- szürke és a mindössze 3 töredéken előforduló fehér szín kb. 645-940 illetve 1000-1100 °C-os hőmérsékleti tartományokat feltételez Shipman és munkatársai szerint20, a másik két fent említett tanulmányban az ezekhez a színekhez köthető hőmérsékletek 800-1600 °C, illetve 1000 °C.21 Ebben a magas hőmérsékleti tartományban az égés/hamvasztás már tökéletesnek tekinthető, a szerves anyagok eltűntek, a szervetlen anyagok kristályai sajátos átalakuláson mentek át.22 A koponyatöredékek esetében a fenti jellegzetességek bizonyos megszorításokkal érvényesek. A legmagasabb hőmérsékletre utaló kékesszürke és fehér töredékek száma szintén csekély (17 és 39 darab), bár a posztkraniális vázdarabok csoportjával összehasonlítva kissé magasabb értékeket találtunk. A legnagyobb darabszám a sötétszürke és a középszürke színekhez kapcsolható (172 és 123 darab), ettől a fekete és a szürke világosabb árnyalatai felé is csökken a darabszám. A posztkraniális vázelemekkel összehasonlítva úgy tűnik, hogy, a koponyák - ha az előkerült darabok megfelelően, jelentős torzítás nélkül reprezentálják a valós csontanyagot - ugyanazon tűzesetben kissé jobban ki lehettek téve a hőmérsékleti hatásoknak. Egy másik jellegzetesség is megfigyelhető azon koponyacsontok esetében, ahol a külső és az agy ürege felé mutató belső felszínek egyértelműen elkülöníthetőek. (8. kép) Az endokraniális oldalon általában kevesebb, az ektokraniális oldalon pedig több színárnyalat jelentkezik, és a legtöbb esetben az ektokraniális oldal mutatja a magasabb hőhatásnak megfelelő színárnyalatokat. Ez azt jelentheti, hogy a koponyák jelentős része nagy valószínűséggel intakt állapotban lehetett a tűz bekövetkeztekor. Ezzel ellentétes folyamatra utaló jellegzetességek is láthatók egyes koponyatöredékeken. Több esetben megfigyelhető az a jelenség, hogy a belső oldal színe valamivel magasabb hőmérsékletre utal, amely jelleg a hőhatás apró területi különbségei19 SHIPMAN etal. 1984. 20 SHIPMAN etal. 1984. 21 HOLDEN et al. 1995; WALKER et al. 2007. 22 HERRMANN 1977; STINER et al. 1995; BOHNERT et al. 1998; THOMPSON 2004. vei megmagyarázható. Hat töredéken azonban az ektokraniális felszín intakt, míg az endokraniális felszín magasabb hőmérsékletű égésre utaló színekkel (fekete, szürke) jellemezhető. A csonttöredékek ezen csoportja felveti azt, hogy bizonyos koponyák már a tűz bekövetkeztekor is széttöredezett állapotban voltak, azaz a tűz keletkezése nem a halál bekövetkezte előtt, hanem az után, esetleg jóval később történt. Az extrém hőhatások esetében a törési mintázatok is jellegzetesek lehetnek, noha színeltérésekkel szemben ezek előfordulási jellegzetességei kevésbé informatívak.23 A csonttörések hőhatáshoz köthető típusai a következők: hosszanti, keresztirányú, lépcsőzetes, patina, szilánkos, delamináció, égéshatárhoz köthető és íves keresztirányú (curvilineáris vagy thumbnail) törések.24 A szanki csontanyagban többféle törés figyelhető meg. A hosszúcsontok esetében elsősorban a csont hossztengelyével párhuzamos hosszanti repedések, vagy a csont tengelyére merőleges keresztirányú törések láthatók. Amennyiben a két toréstípus együtt jelentkezett, lépcsőzetes törésminta alakult ki. (13. kép) Annak eldöntése, hogy ezek a törések tetemek égetésekor vagy későbbi időpontban, száraz csontok égetésekor jöttek-e létre, nem lehetséges, mert mindkét esetben kialakulhatnak.25 A patina jellegű törés esetében a csont felületén jelennek meg kis mélységű, hálózatos megjelenést eredményező törések, amelyek az olajfestmények felületének száradásához vagy régi porcelánok felületének apró repedéseihez hasonlóak. Elsősorban a lapos és hosz- szúcsontokon alakulhatnak ki26, a szanki anyagban is ezeken a csontokon (térdkalácson, sípcsonton, medencecsonton) jelent meg csekély számban ez az elváltozás-típus. íves keresztirányú törési mintát egyetlen, valószínűleg szubadult hosszúcsont-töredéken figyeltünk meg (14. kép). Ez a típus gyakran jelenik meg akkor, amikor a lágy szövetekkel borított csontot éri a hőhatás, és a lágy szövetek zsugorodásának eredményeként az alatta fekvő csont is eltörhet.27 Ugyanakkor nem kizárólag a fenti körülmények esetében jelenhet meg az íves keresztirányú törés, több publikáció rámutatott arra, 23 GONSALVES et al. 2011. 24 SYMES et al. 2007. 25 BUIKSTRA- SWEGLE 1989; SYMES et al. 2007. 26 FAIRGRIEVE 2008. 27 SYMES etal. 2007. 115
