Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)

Paja László: Tatárjárás kori leletek vizsgálati lehetőségei a Szank határából előkerült embertani szérián

Paja László Tatajárás kori leletek vizsgálati lehetőségei a Szánk határából előkerült embertani szérián Anyag és módszer A magyar-horvát gázszállító vezeték építéséhez kap­csolódó megelőző ásatások során, 2010 márciusában került feltárásra Szánktól E-ra egy Árpád-kori tele­pülésrészlet. A Haladás Tsz. II., Horvát tranzit 113. lelőhely (KÖH azonosító: 72667) feltárása során 12 objektum látott napvilágot; a hét gödör és négy árok mellett egy félig a földbe mélyített ház (SNR: 4) is előkerült. Az épület nyomvonalba eső 3/4-e a gépi munkálatok során sajnos megsemmisült, de lehetőség volt az épület nyomvonalon kívüli épen maradt 1/4- ének feltárására is. Az épületből és a hányó anyagából, annak alapos átvizsgálása során jelentős mennyiségű emberi csontanyag és a régészeti kor pontosabb meg­határozására lehetőséget nyújtó leletek kerültek elő. A kerámiák, pénzérmék és egyéb tárgyak (pl. ékszerek, használati tárgyak) jelenléte egyértelművé tette, hogy az épület a 12-13. századhoz köthető, ezen a korsza­kon belül valószínűsíthető, hogy IV. Béla regnálásá­val hozható összefüggésbe. Mind a ház épen maradt kb. 110x420 cm-es területén, mind a hányóban kor- mos-hamus rétegek jelentkeztek, emellett a házban ta­lált több rétegben elhelyezkedő, de az anatómiai ren­det csak a legritkább esetben követő nagy mennyiségű csontanyag egy része is égés nyomait viselte magán. (1. kép 1.) Az ásató régész szerint a fenti jelenségek a tatárjárással és/vagy a későbbi kun betelepüléssel hoz­hatók összefüggésbe.1 A csontanyag feltárása során az ásatást végzők ügyel­tek arra, hogy az esetlegesen egy személyhez tartozó csontok ne keveredjenek össze egyéb csontanyaggal, a maradványok legnagyobb részénél azonban - köszön­hetően az árokásás során kiemelt földanyagból való visszakeresésnek és az in situ helyzetben is összedobált csontanyagnak (1. kép 2.) - nem volt erre lehetőség. Az antropológiai feldolgozást megelőző mosás jelen esetben információk elvesztéséhez (pl. további töre­dezés, felszíni mintázatok eltűnése) vezethetett volna, így a csontokat csak puha kefével tisztítottuk. A csont­elemek restaurálását követően többszörös regisztráci­ós adatbázisba, egyfajta leltározási rendszerbe illesz­1 SZ. WILHELM 2010. tettük bele a már a feltárás során együtt felszedett, így mással nem keveredett 3 egyén posztkraniális vázát, a többé-kevésbé összeragasztott koponyatöredékeket, valamint a töredékes, semmilyen egyéb vázrészlethez nem kapcsolható, oldaliság és anatómiai rend szerint különválogatott csonttöredékeket. Ugyancsak külön csoportot képeztek az égett csontelemek. Ezek közül néhány az előző csoportok valamelyikében is szere­pelt (pl. ha valamely koponya egy része, vagy az el­különített egyének valamely csonttöredéke égett volt), de ezeket a későbbi vizsgálatok (pl. színelemzés, töré­si mintázatok feljegyzése) minél teljesebb elvégzése céljából itt is regisztrálni kellett. Ott, ahol a csontok állapota illetve fejlődési sajátossá­gai ezt lehetővé tették, a nem és elhalálozási kor meg­határozását, becslését végeztük el. A gyermek-, illetve fiatalkorúak elhalálozási korának meghatározásakor Ubelaker2 koronára és gyökérre is vonatkozó fogfejlődési táblázatát, Smith3 fogazatra vonatkozó referenciatáblázatát, Schinz és munkatár­sai4 röntgenmódszeres osszifikációs táblázatát, Stlou- kal és Hanáková5 a hosszúcsontok metrikus értékeire vonatkozó, valamint Black és Scheuer6 a kulcscsont növekedésére vonatkozó adatait alkalmaztuk. A felnőttek elhalálozási életkorát Meindl és munkatár­sai 7 koponyavarratok záródására vonatkozó munkája alapján határoztuk meg. Kiegészítő vizsgálatként a fogak abráziójának mértékét8, valamint a bordák és a kulcscsont életkortól függő változásait is figyelembe vettük.9 A nem meghatározása a nemi dimorfizmust mutató csonttani jellegek segítségével történt.10 A fenti módszerek az anyag töredékessége és a cson­tok erős keveredése miatt csak jelentősen korlátozott 2 UBELAKER 1978. 3 SMITH 1991. 4 SCHINZ et al. 1952. 5 STLOUKAL-HANÁKOVÁ 1978. 6 BLACK ÉS SCHEUER 1996. 7 MEINDL et al. 1985. 8 BROTHWELL 1965. 9 LOTH-ISCAN 1989. 10 ÉRYetal. 1963. 111

Next

/
Thumbnails
Contents