Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Paja László: Tatárjárás kori leletek vizsgálati lehetőségei a Szank határából előkerült embertani szérián
Paja László formában voltak alkalmazhatók. A legtöbb esetben nem egyének nem- és elhalálozási korának meghatározásáról beszélhetünk, hanem egyes csontok nemi jellegeiről és az adott csontvázrészlet feltételezett elhalálozási koráról tudtunk információkat szerezni, így a legtöbbször nem jelenthettük ki egy adott csontról, hogy női vagy férfi egyénhez tartozott-e, csupán azt mondhattuk ki, hogy az adott csonton megjelenő másodlagos nemi bélyeg nőies vagy férfias (esetleg indifferens) jelleget öltött. Az elhalálozási életkor meghatározása is hasonló bizonytalanságokat mutatott. Noha pl. az alsó és felső állcsont esetében a fogak adott sorrendű kibújása, vagy hosszú csontok esetében a diafízis-hossz meghatározása megközelítőleg pontos adatokkal szolgálhat, de ezeket a ’meghatározott’, megmért csontokat nem tudtuk összekapcsolni a töredékes és/vagy hiányos egyéb csontelemekkel. Ennek eredményeként csak az adott csontra tudtunk elhalálozási életkort meghatározni. Ugyancsak jelentős problémaként merült fel, hogy a felnőttek esetében a fejlődési szakasz lezárulását követően az elhalálozási életkor meghatározása még nehezebb volt. Ennek eredményeként végül klasszikus, nemeket és korcsoportokat is megjelenítő demográfiai profil felállítására nem volt lehetőségünk. A csonttani anyag metrikus elemzésénél Martin és Saller", valamint Alekszejev és Debec11 12 munkáit vettük alapul. A termet számításánál Sjovold13 hosz- szúcsontok méretein alapuló módszere került alkalmazásra. A csonttani anyag fent részletezett jellegei miatt ezen módszerek alkalmazhatósága is jelentősen csökkent. Az objektumban összekeveredett és a hányóról visz- szakeresett csontanyag miatt - a három külön felszedett posztkraniális váz kivételével — nem beszélhetünk elkülönülő egyénekről. E jelenség miatt különös hangsúlyt kap a minimális egyedszám (minimal number of individuals - MNI) meghatározása, annak megállapítása, vajon hány ember maradványa feküdt a leégett épületben. Az MNI meghatározásához egyértelműen beazonosítható csontterületeket kerestünk. (2-5. kép) Bizonyos esetekben, pl. a hosszúcsontok középdarabjának számlálásakor a csontokat 11 MARTIN - SALLER 1957. 12 ALEKSZEJEV - DEBEC 1964. 13 SJ0VOLD 1990. mindig egymás mellé fektettük (1. kép 3), hogy azok átfedéseiből, vastagsági és egyéb jellemzőiből is tudjunk következtetéseket levonni. Ugyancsak fontos megemlíteni, hogy az egymáshoz nem kapcsolható töredékek mellett a különálló egyének és koponyák megfelelő csontterületei is bekerültek a számlálásba, hiszen ezek is ennek a sajátos együttesnek a részét képezik. Az adatok csoportosításánál az egyes felvételi lapok adatainak összevonásával három „korcso- port”-ot, szubadult, felnőtt és ismeretlen korú kategóriákat alakítottunk ki. Külön meg kell jegyezni, hogy bizonyos esetekben, így pl. a hosszúcsontok középdarabjainak esetében a „korcsoportokba’ történő precíz besorolás önmagában igen nehézkes vagy nem lehetséges. Itt csak akkor helyeztük el ezeket az anatómiai területeket egyik vagy másik csoportba, ha azokat nem önállóan, hanem más csontelemekkel együtt tudtuk vizsgálni. Ilyen lehetőség pl. az, ha a középdarabok a végdarabokkal, vagy más pontos korbeosztást lehetővé tévő csontokkal együtt kerültek elő, vagy épp a vastagsági adataik és esetleges nemi jellegeik egyértelműen megengedték ezt a besorolást. Végül az MNI meghatározásánál azon csontelem-értékek adták a minimális egyedszámot, amelyekből a legtöbbet tudtunk beazonosítani. Ennek meghatározása köny- nyebb feladat azoknál a csontterületeknél, amelyből csak egy található a vázon (pl. a test mediánsaggitális síkjában elhelyezkedő állcsúcs, vagy a gerincoszlo- pi elemek), a páros csontterületeknél fokozottan kell ügyelni az oldaliság helyes megállapítására, majd az adatok megfelelő összesítésére. Az antropológiai elemzés során a vázakon megfigyelhető patológiás elváltozások is feljegyzésre kerültek. Ezen vizsgálatok során csupán makroszkopikus módszereket alkalmaztunk, amely alapvető paleopatoló- giai irodalmi munkákon alapulnak.14 Sajátos vizsgálati területet jelentett az égett emberi maradványok vizsgálata, ahol mind a csontok szín- változásai, mind az extrém hőhatáshoz kapcsolódó makroszkopikus felületi és töréses elváltozások is feljegyzésre kerültek.15 14 Pl. BARNES 1994; PÁLFI et al 1999; ROBERTS - MANCHESTER 2010; AUFDERHEIDE - RODRÍ- GUEZ-MARTÍN 1998; WALDRON 2009. 15 (NEMESKÉRI-HARSÁNYI 1968; SCHMIDT - SY- MES 2007. 112
