Bárth János: Két véka féreje (Kecskemét, 2013)

I. Forrásbemutatás és töredékes elemzési kísérlet

A történeti dokumentumnak számító iratok száma és fajtáinak sora végtelen. Két parasztasszony levélváltása 1975-ből tartalmazhat néprajzi, nyelvészeti adatokat. A helyi terményátvevőhely 1953. évi pityókafelvásárló cédulája elárulhat valamit a kor agrárviszonyairól. A XX. századi hatóságok fenyegetései, adófizetési felszólításai, mondvacsinált büntetéskiszabásai jelzik a parasztsorsú népesség nagyfokú kiszolgáltatottságát. A kapitalizmus kori bíróságok csúnyácska írásképü, kőnyomatos, számok és hivatali kifejezések tömkelegét felvonultató komor, fontoskodó, félelmet keltő „végzései”, hosszadalmas prókátori csürés-csavarásai az iratokat őrző család elődei számára valaha fontosak voltak, de a tudomány számára alig jelentenek értéket. A magamfajta népéletkutató etnográfus és agrárhistórikus nem efféle iratokról álmodik, amikor székely családi levelesládákra gondol, hanem XVIII-XIX. századi osztálylevelekről, végrendeletekről, zálogos és örökös birtokeladási egyezségekről, vagyonkimutatásokról, perefernumokról és hasonlókról.

Ha lehetőségünk adódik arra, hogy egy közszékely család levelesládájának, leveles zacskójának tartalmát tanulmányozzuk és lemásoljuk, első dolgunk kell hogy legyen, az ocsú eltávolítása és félrerakása. Nem könnyű meghatározni, hogy mit tekintsünk ocsúnak, de néhány példa talán megvilágítja. Első körben az ocsú közé kerülhetnek a XX. századi bolti nyugták, a legkülönfélébb befizetési bizonylatok, pénzfeladási postautalványok, a kórházi zárójelentések, egészségügyi vizsgálatok eredmény-közlései, büntetési értesítések, fizetési felszólítások, villanyszámlák, gázszámlák és más hasonló „épületes” iratok, bárcák, cédulák. A jószerével használhatatlan papírok eltávolítása után kerülhet sor a dokumentum értékűnek számító iratok kiválogatására, tematikus és időrendi csoportosítására, másolási előkészítésére.

A XVII-XVIII. századi és a XIX. század első feléből származó iratok általában mind pozitív elbírálásban részesülhetnek. Az 1848 előtti iratok között nem igen akad selejtezni való. Az ocsúnak mondható papírok a XIX. század utolsó negyedében kezdtek szaporodni, és valóságos virágzásuk falusi viszonyok közepette a XX. században, főleg a század második felében következett be.

Közbevető leg érdemes megjegyezni, hogy 1848 a Székelyföldön nem olyan merev határdátum, mint a vármegyés területeken. A székely falvakban a jobbágyfelszabadítás nem okozott olyan korszakos változásokat, mint azokon a vidékeken, ahol a lakosság többsége 1848 táján hátat fordíthatott a jobbágysorsnak. A székely székekben lassan tört előre a polgárosodás. Az írásbeliségben még az 1850-es, 1860- as években is az 1848 előtti régi divatok jártak. Például egy földeladási szerződés, egy végrendelet, egy perefernumlevél fikarcnyit sem különbözött amiatt, hogy 1840- ben, az úgy nevezett kései feudalizmusban, vagy 1860-ban, az úgy nevezett polgári korban írták. A változások, az új idők új divatjai inkább csak az 1870-es, 1880-as évektől, a nagy múltú székely székek eltörlése, a vármegyerendszer bevezetése, a telekkönyvhasználat térhódítása, a katonaszékely társadalmi állapot emlékké merevedése után váltak jellemzővé.

Az ocsú eltávolítása, illetve az 1848 előtti iratok kiemelése után nehéz feladat vár a családi levelesláda kutatójára: meg kell állapítania, hogy a XIX. század második feléből és a XX. századból származó iratok közül mit másoljon le, vagyis mit tekintsen történeti dokumentumnak. A válogató egyéni érdeklődéséből következőleg a válogatás szempontjai látszólag sokfélék lehetnek, de érdemes szem előtt tarta8