Bárth János: Két véka féreje (Kecskemét, 2013)
I. Forrásbemutatás és töredékes elemzési kísérlet
ték, hanem hátsó falukat úgy helyezték el, hogy leendő csepegőjük széle húzódjon a telekhatár képzeletbeli vonala fölött. E jogszokás kiváló tanúsító jelei, azok a hátsó telekkerítések, amelyek nem az épületek falsíkjának a folytatásai, hanem egy kis kiugró közbeiktatásával kezdődnek, és a csepegő szélének vonalán haladnak a telek belseje felé, jelezve a valódi telekhatárt.22 16. Bizonyos csíkszentgyörgyi és csíkbánkfalvi családok a XVIII-XIX. században egyes távoli földdarabokat, elsősorban kis területű havasi kaszálókat nem osztottak föl a lehetséges örökösök között, hanem a jogosult személyek évenként felváltva használták azokat. Az efféle birtoklásra a családi levelesládák dokumentumainak fogalmazói legtöbbször a forgóslag kifejezést használták. 1889-ben például az egyik egy terűre való csinódi szénafüvet Csedő Imre utódai Csedő Józseffel forgóslag birtokolták. (29.) Előfordult, hogy a fel nem osztott kaszálót a forgós kifejezéssel illették. A bánkfalvi Bákai Elek és a Köncse família 1833. évi osztálylevelében olvasható az egyik égettvészi kaszálóról: „forgós Szent Györgyi Gáli Andrásval. Ezt bírja Bákai Elek forgóslag; a Köntsékvel nem forgassa... ” (3.) 1910-ben két Czikó nevű személy nyilatkozott egy gyürkéi kaszálóról, amelyet valaha forgólag birtokoltak. (98.) Az ilyen kaszálót néha a fordul kifejezéssel jellemezték. (96.) 1880-ban például egy osztálylevélben a következő mondatot vetették papírra: „Kitsi Egettvészbe egy szekér derékra való Péter Antal szomszédságában, e fordul minden 3-dik évbe. ” (7.) Egy 1871. évi osztálylevél tanúsága szerint zabföld esetében is volt példa forgós birtoklásra. A Gálok osztozkodása során egy bekefejei zabföld azért maradt osztatlan, mert megállapították róla, hogy „ Gál Ignátzval forgóslag jár”. (6.) A forgóslag kifejezést „birtoklási mód” jelentéssel a XXI. század elején is ismerik a csíkszentgyörgyiek. Ez a körülmény a további kutatások szükségességére figyelmeztet. Különösen azt kellene vizsgálni, hogy a népi jogszokásokban gyökerező forgós birtoklást a XX. században miként lehetett összeegyeztetni az állami földnyilvántartás rendre törekvő szabályaival. 17. Csíkszentgyörgy és Csíkbánkfalva havasi határrészein a XVIII-XIX—XX. században a közösségi birtoklású erdőket, legelőket magánbirtoklású irtott kaszálók tarkították. E sorok írója többször sajnálkozott már afölött, hogy ezeknek az irtott kaszálóknak a kialakítása, létrehozása Csíkszentgyörgy táján a múlt ködébe vész.23 Mire az írott források a XVIII. században megszaporodtak, a közösségi erdők közé ékelődő magánbirtoklású irtáskaszálók rendszere a földbirtoklás és az agrártermelés bevett adottságaként létezett. Sőt a XVIII. század végén és a XIX. század első felében a közösségek tilalmak sokaságával próbálták fékezni az irtást, a féktelen erdőpusztítást. Az erdőirtó munka, amely évszázadokon át a csíki székely társadalomban a legdicséretesebb erények és igyekezetek egyikének számított, büntetendő cseleke22 Ezúton köszönöm Czikó Gergely és felesége Hodor Mária háromtizesi lakosok tanulságos magyarázatait, amelyek talán egy leendő népi jogéleti tanulmány elindítói gyanánt hatottak. 23 Vö.: BÁRTH János 2007. 195., BARTH János 2011. 89. , 2012. 146-147. 31
