Rosta Szabolcs (szerk.): Expo-monatur (Kecskemét, 2013)
Bugac-Felsőmonostor / Pétermonostora
40 EXPO-MONATUR / EKCflO-MOHATYP koztunk, általában a padmalyos sírokat, vagy egyéb „rejtett”, nehezen fényképezhető objektumokat hozták fel ellenpéldának. Véleményem szerint minden objektumféleségre nem, vagy csak részben használható a fentebbi módszer. Célunk mindenkor a legtöbb adat összegyűjtése mellett az ásatás hatékony lebonyolítása, esetenként felgyorsítása volt. A Templomhalmon feltárt mintegy 250 sír és 30 egyéb objektum vonalas, vektorizált rajza a harmadik ásatási év végére egységes, térinformatikai adatbázisba került. Ebből lett levezetve a terület feltárási összesítő térképe, valamint ezen alapult a templom tömegmodelljét, domborzatmodelljét és objektumait bemutató hátromdimenziós modell is. Az adatbázis nagyszerűsége a bővíthetőségében rejlik: egy későbbi geofizikai kutatás, ásatás, vagy légifényképezés könnyedén beilleszthető a rendszer rugalmas keretei közé. A félegyházi Templomhalom környezetében, a középkori település területén folyamatosan zajlanak a közművesítéshez, házépítésekhez kapcsolódó régészeti megfigyelések, feltárások. Ezekből apró mozaikdarabonként fog vélhetőleg idővel összeállni a középkori templom körüli település. Monostor A bugaci monostor területét, a rendelkezésünkre álló adatok szerint egy 50-es évekbeli helyszíni szemlén kívül, 2010-ig régésze- tileg nem kutatták. (KALMÁR 1950.) Ennek nyilvánvaló oka lehetett, hogy az 1920-as évek végéig a dombon és környezetében volt Bugac működő temetője. A környékbeliek elbeszélése szerint mindent vastag törmelékréteg borított, ebből vittek aztán kocsi számra a közeli bugaci bekötőút alapjába. Az ásatás kezdetekor nem létezett semmiféle - térinformatikailag használható- rajz, térkép, vagy leírás az egykori romokról. Később, első ásatási idény befejezése után találtunk néhány érdekes légifényképet a Hadtörténeti Térképtár raktárában (Hadtörtöténeti Térképtár). 1950-es és 1953-as térképészeti fényképezéskor éppen azokat a pillanatokat örökítették meg, amikor a monostor területét anyagnyerőhelyként használták. A mai felszínen viszonylag jól meghatározható az 1953-as fényképen szereplő, vélhetően falkitermelés nyomát őrző árkolás. A monostor feltárása ún. szintkövetéses módszerrel történt, mely során 2011-12-ben Légifotók összevetése (1950, 1954, 2009) Ynopeí)eH,e 4>OTorpa<{>Mja cHMMJBemra 113 Ba3gyxa Comparison of aerial photos összesen 30 szintet különítettünk el. Ezek 2D-3D térinformatikai leképezése jelenleg is folyamatban van. A szintek modelljei geodéziai méréseken, felszínvázlatokon és ún. „szintfényképeken” alapultak. A geodéziai mérések pontkódjai (leíró adatai) tartalmazták az adott szint, vagy objektum számát, illesztőpont esetén pedig „ill”, vagy „illesztő” tagot (pl.: 8szint, 8szint_ill, 12obj, 12obj_ill). A vázlatrajzok, felszín áttekintők megjegyzésekkel, jelölésekkel ellátott segédanyagok, ezek alapján lehet később kiértékelni, átrajzolni a felszínek - szintek fényképeit. A szintek képei, a korábban említett sírfényképekhez hasonlóan függőleges tengellyel, 2-4 méter magas állványról készültek, hagyományos fényképezőgépekkel. Nagyobb felületeket négymotoros ún. quadrokopterrel térképeztünk: a gép aljára 12-16 megapixeles fényképezőgépet erősítettünk és különböző magasságokban repülve sorozatfelvételt készítettünk. Az ásatás két évada során több mint 12 ezer pont lett felmérve, mintegy 3500 légi, objektum és szintfénykép készült a monostor ~ 600 négyzetméteres, feltárt részéről, töbszöri tömörítés után is kb. 10 GB méretben. A térinformatikai feldolgozás PC alapú számítógépen, képszerkesztő, adatbázis-kezelő és térinformatikai alkalmazásokkal történt. A képek eseti vágását, színbeállításainak változtatását Macromedia Fireworks MX és Adobe Photoshop programokkal végeztük, az írott adatokat MS Word, Excel és Access programokkal dolgoztuk fel. A térinformatikai munkálatok központi eleme pedig az Esri ArcGis 9.3.1 és a Global Mapper 13 alkalmazás volt. Az ún. tömegmodellek készítéséhez Google
