Rosta Szabolcs (szerk.): Expo-monatur (Kecskemét, 2013)
Bugac-Felsőmonostor / Pétermonostora
36 EXPO-MONATUR / EKCTIO-MOHATYP A két helység válaszfalánál azonban az addig is a domb, vagyis déli irányba enyhén emelkedő, egymástól addig a pontig tökéletesen elválasztható járószintek hirtelen felugranak, összefolynak. Az egykori járószintek emelkedésével együtt ez a rész éppen egybeesik az 1950-es évek elején a domb tövének az elhordása következtében kialakuló roncsolással, az újkori sírok megjelenésével illetve a templom vastag törmelékrétegének indulásával. Ennek következményeképpen a mellékkápolna és a templom találkozása és maga a templom sem vizsgálható stratigráfiailag. A kolostor ezen részén, ahol a megmaradt alapozások szerint eleve több átépítés is történt, rétegtani megfigyelést csak a kolostor alatti temető esetében tudtunk tenni. Az épület egyes szakaszai itt csak az építési, pontosabban alapozási technika alapján magyarázhatóak. A korai köves és a későbbi széles sárga agyagalapozás mellett egy szürke köves agyagalapozás is megjelenik, főként a mellékkápolna kapcsán. Padmalyos sír a 11. századi temetőből Fpoö ca HMuioM Ha rpoőn>y m3 11. BeKa Grave with a side-wall niche from the 11th century Egy másik fontos jelenség, mely megválaszolatlan kérdéseket vet fel, szintén a stratigráfiai szempontból használhatatlan részen került elő. All. századi temető egyik sírját egyértelműen fedve 2 (esetleg 3) fiatal egyén maradványai feküdtek anatómiai rendben, de rendellenes pózban, temetetlenül a padlón. A koponyák és néhány csont a későbbi falkitermelés áldozatául esett, ez a bolygatás teszi kérdésessé a jelenséget. A megfigyelésünk alapján a kolostor még bontás előtti késői járószintje, fedte ezeket az égett cson- tú egyéneket. Mivel all. század és a tatárjárás közt nem ismerünk olyan jellegű eseménysort, mely több fiatal együttes halálát, maradványaik temetetlenségét valószínűsítené, így felmerül annak lehetősége, hogy az egyének tatárjárásban bekövetkező halála után újra használatba veszik a kolostort. Ez esetben az eddigi kronológiai felosztásunk igencsak kérdésessé válik. Rendellenes helyzetben fekvő csontvázak a padlószinten CKenem nono>KeHM y hcoömhhom nonoacajy Ha HKBoy noßa Irregularly laid skeletons in the floor level A bazilika Az erősen roncsolt domb tövében elkezdtük a tavaly előbukkanó templom bontását is. A domb tetején néhány újkori sír többszörösen megforgatta az alapvetően is bolygatott törmelékréteget, melyben üregek is kialakultak. A változó vastagságú, de általában 2-3 m vastag törmelékréteg elhordása után alig néhány kisebb foltban lehetett megtalálni az egykori padlót, melyet a későbbi beásások szinte teljesen tönkretettek a templom most feltárt, keleti felében. A megmaradt helyeken vastag, erősen lejárt, réteges agyagpadló rekonstruálható. Az északi mellékhajó szentélyében az agyagalapozáson a valószínűsíthető járószint magasságában egy kis felületen téglák lenyomata mutatkozik, mely a templom egyes részein padlótéglát valószínűsít. A nagy mennyiségben előkerült vörös márvány burkolatot eredeti helyzetében még nem találtunk, így annak padlóburkolatként való alkalmazására eddig nincs bizonyíték. A nagyméretű, mély beásások egy része ismeretlen eredetű, talán rablógödör, de némely közel 2 m mély markáns oszlophelyet a bontáshoz emelt állványzatként lehet azonosítani. A templom teljes felmérése és az ásatás adatainak kielemzése még jelenleg is zajlik. Mindenesetre alapvető kérdésekre sikerült választ kapni, más oldalról pedig újabb kérdések merültek fel. Abban biztosak lehetünk, hogy a templomot a kolostorral együtt a 13-14. század fordulóján
