Rosta Szabolcs (szerk.): Expo-monatur (Kecskemét, 2013)
Bugac-Felsőmonostor / Pétermonostora
Bugac-Felsőmonostor / Pétermonostora 37 az alapozásig szétbontották, majd a bontási törmelékből mintegy 2-4 méter vastag törmelékréteg képződött felette. Ebben nagy mennyiségű tégla, román kori idomtégla illetve első osztályú kőfaragványok voltak, kivétel nélkül másodlagos helyzetben. Ügy tűnik, hogy a templom építőanyaga a kolostorral ellentétben nemcsak réti mészkő volt, hanem tégla is. A különböző falkiszedések, alapozások között egyértelműen kirajzolódik a templom végső fázisának közel 2 m széles markáns alapozása, kő és agyag technikával építve. A teret 3 hajóra osztja fel 2 oszlopsor, melynek egy-egy nagyméretű visszabontott pillére a feltárt templomrészletbe részben beleesik. Az északi pillérsor szentélyhez közeli oszlop-alapozása csak részben lett kitermelve, az egy kő magasságáig a legkésőbbi járószint fölé magasodik. A részben megmaradt északi első pillér UejiMMMVHO cauyBaH npBu ceBepHn CTyó The partially survived northern column A főhajó íves szentélyzáródással zárul, az északi mellékhajó egyenes záródású. A déli hajó szentélyzáródása a nagyfokú dombelhordás és bolygatások következtében nem egyértelmű, belülről esetleg íves, kívülről inkább egyenesnek hat. A főhajóban észleltünk egy visszabontott alapozást, mely egy korábbi, négyzetes szentélyzáródást feltételez. Ez alapján egy átépítése bizonyosan volt a kolostor templomának. Kérdést tett fel több olyan jelenség is, melyeknek magyarázata a későbbi feltárások alapján jó eséllyel várható. A visszabontott négyzetes szentélyzáródá- sú templom lehetne egy korai templom, mely megmagyarázná all. századi temető viszonyát a környezethez, igazolná annak folytonosságát, templom körüli temetővé alakulását. Az egyértelműen követhető főfalak és az azonosítható korai szentélyzáródáson kívül több, a jelenlegi feltárási terület alapján még nem értékelhető falalapozás, falszakasz is van az épületen belül. Mindez több átépítésre is enged következtetni, de ezen folyamatok felvázolására a feltárás jelen állapotában még nem vállalkozhatunk. Több összefüggés arra enged következtetni, hogy a templomot úgy bontják szét szisztematikusan a 14. századra, hogy az nem is volt teljesen kész állapotában. Nem találtunk szögeket, mely a födémszerkezet hiányára utal. Mindez annak függvényében különösen figyelemreméltó, hogy a szintén elbontott kolostorépület törmelékében ellenben igen nagy mennyiségű vasszeg volt. A törmelékréteg kő, tégla és habarcs különböző nagyságú töredékeiből és mészporból állt össze, de vakolatot alig találtunk. Ezek szerint a templom nem volt még bevakolva. A templom keleti harmadában, a szentély körül egyáltalán nem volt temetkezés, úgy tűnik, hogy a nemzetség tagjai egyáltalán nem vették igénybe a templomot temetkezőhelyként. A templomnak csak kisebb területe lett eddig feltárva, alapvető kérdésekre még nem tudjuk a választ. Annyi bizonyos, hogy 3 hajós, főhajójában félköríves záródású, 13 m belszélességű templom állt a helyszínen. Többszöri átépítést mutató markáns alapozása néhol a 2 m-t is eléri. Mérete és szentélyzáródása alapján a legközelebbi analógiát a Beszterce közeli harinai templomban találtuk meg, tömegmodelljét is ez alapján készítettük el. A templom teljes területének feltárását a 2013. évre terveztük. A település A település részleteinek feltárása eddig nem volt tervbe véve, annak vizsgálata állandó műszeres leletfelderítéssel történt meg. A fémkeresőzések során sikerült a település területén olyan gócpontokat lokalizálni, ahol különlegesen sok leletanyag volt a felszínen kisebb szóródásban. Ezeken a részeken szétszántott házakat és egyéb épületmaradványokat valószínűsíthetünk. A leletanyag térképre felvitele után olyan eredmények körvonalazódnak, melyek a települést tekintve összhangban állnak az ásatások és terepbejárások során tapasztaltakkal. Eszerint a leletanyag sokkal gazdagabb és változatosabb az Árpád-kort tekintve, mint a 14-16. században.
