Rosta Szabolcs (szerk.): Expo-monatur (Kecskemét, 2013)
Bugacmonostor környezetének középkori története
Bugacmonostor környezetének középkori története 19 Sz. Wilhelm Gábor A szanki tatárjáráskori leletek A régészeti kutatásoknak egy rendkívül bőkezűen adakozó forrásanyaga a tatárjárás pár éves intervalluma. Számos érem- és kincsleletet ismerünk a korszakból, ami közvetett bizonyítéka a mongol pusztításnak, ám közvetlen nyoma eddig csak rendkívül kevés került elő, az is főként az elmúlt évek nagyberuházásaihoz kapcsolódó megelőző feltárások során. Bugacmonostor közvetlen szomszédságából, Szánk környékéről két tatárjáráskori éremleletet is ismerünk. Egy 113 darab frie- sachi érmét tartalmazó lelet a falu Ny-i szélénél (Szánk-Vona-dűlő 38.) látott napvilágot 1968- ban. (GEDAI 1968. 97.) 1971-ben a falutól K-re, a helyi Haladás Tsz. egyik birkahodályának építésekor pedig egy 1181 érméből álló kollekció került elő, melyek között 853 magyar brakteáta is volt. (HUSZÁR 1976.) 2010-ben az említett Haladás Tsz. épületétől kevesebb, mint 200 m-re futó földgáz szállítóvezeték nyomvonalának építkezésénél egy Árpádkori település kis részlete került elő. Az ásatás Rovátkolt díszítésű bronz övcsat EpoH3aHa nojacHa Konua ca ype3HMa Bronze belt-buckle with incised decoration legkiemelkedőbb és legizgalmasabb jelensége egy félig földbe mélyített épület volt, kormos betöltéssel, melyben több rétegben, rendszertelenül elhelyezkedve, igen nagy mennyiségű emberi vázrész került elő. A csontok csak ritkán feküdtek anatómiai rendben, nagyrészük összetört, számos darab égett állapotban volt. A csontok mellől több kerámiatöredék, egy vascsat és tucatnyi ezüstpénz is előkerült. Az épület döngölt padlója néhol vörösre volt égve, gyakran dokumentáltunk a betöltésben faszenes rögöket, rétegeket is, sőt számos textillenyomatos faszéndarab is előkerült. A folyamatos műszeres átvizsgálás során vasszegek, vaskapocs és egyéb, nem beazonosítható vastárgy került elő. Emellett egy vaskulcs, egy vas késtok merevítő veretei, vödör vaspántjai, 5 db különféle vascsat, egy kerek, rovátkolt díszű bronzcsat, két bronz karperec. Összesen 71 ezüst érme látott napvilágot, melyek között egy denar (27 db CNH. I. 263) és két brakteáta (1 db CNH. I. 272-273. és 43 db CNH. I. 275) típus volt. (Az éremanyagot V. Székely György határozta meg és dolgozza fel.) MaMy3a ca OKperauM mu/bKOM Spur with rowel A töredékes vas, forgó taréj os sarkantyú a 13. század első felében igen ritka típusnak számít, inkább a század végétől figyelhető meg elterjedése. Györfi Zalán tipológiai rendszerében az A.a.l. típushoz sorolható. (GYÖRFI 2006.) Ritka lelet a korszak településein a csuklós szerkezetű pénzváltó mérleg, melynek pontos megfelelői leginkább a korabeli pénzverő központokból, Esztergomból és Óbudáról ismertek. (MÉRI 1954; FETTICH 1968.) A típus Ny-Eu- rópa nagy részén ismert, a középkori mérlegeket feldolgozó Heiko Steuer felosztásában a 8. típushoz tartozik. (STEUER 1997.) Szórványként előkerült két ezüstből készült köpűs záródású karika, melyek közül ez egyik igen finom kivitelű darab. A kerek átmetszetű karika egyik vége köpűs, a másik levágott. A köpű
