Rosta Szabolcs (szerk.): Expo-monatur (Kecskemét, 2013)
Bugacmonostor környezetének középkori története
18 EXPO-MONATUR / EKCITO-MOHATyP „A tatárok földjén két temető van: az egyikben hántolják el a kánokat, a vezéreket és az ösz- szes nemesurakat; bárhol érje őket a halál, ha lehetőség kínálkozik rá, ide hozzák őket. Sok aranyat és ezüstöt temetnek el velük. A másik temetőben azokat helyezik el, akiket Magyarországon öltek meg, ott ugyanis sokan lelték halálukat...” A tatárjárás Magyarország keleti és középső, síksági területein nagyfokú pusztulást eredményezett. Mindamellett a pusztítás mértékének meghatározásánál jellemző problémát jelent, hogy milyen módon fogható meg akár régészetileg akár történetileg egy 13-14. századi, természetes falupusztásodás folyamata. Sokáig csak a tatárjáráshoz kötötték azt az általánosan megfigyelt jelenséget, hogy az elhalt és többé nem újratelepült Árpád-kori települések élete, főként a 13. században ért véget. Manapság előtérbe került az a szemlélet, mely magát a pusztásodás folyamatát összetettebben magyarázza, hangsúlyos szerepet tulajdonít egy társadalmi, gazdasági okokra visszavezethető településintegrációs folyamatnak is. A tatárjárás e szerint főként katalizátorszerepet töltött be, mely felerősítette és felgyorsította a természetes falupusztásodást. (LASZLOVSZKY 2003. 453.) Kétségtelenül igaz, hogy szerepet játszott települések felhagyásában, összeolvadásában a föld kimerülése, homokmozgás, szárazság is. Ha társadalmi folyamatokat nézünk, akkor az egységesedő jogállású jobbágyság kialakulása egyes korai falutípusok megszűnését is hozhatta. Azonban ezek leginkább a kisebb, szórtabb települési formákat érinthették. A Kiskunság nagyobb, templomokkal rendelkező településeinek pusztulási arányát nézve azonban kitűnik, hogy a 13. század folyamán bekövetkezett pusztásodás mértéke a Kiskunsági Homokhátság területén olyan nagyarányú, hogy annak fő okát mégis egy nagy katasztrófában kell látnunk. Ezt erősíteni látszik az a tény is, hogy röviddel később, főként a kunokhoz köthető új települések sora jön létre, részben a pusztává vált területeken. A tatárjárás pusztításának mértékét a mai Kiskunság területén a Györffy György által meghatározott szomszédos Csongrád-megyei, Tisza-menti mértékben határozhatjuk meg, mely a települések elpusztulásának legalább 75%-át jelenti. (GYÖRFFY 1963; ROSTA 2010. 189-191.) A legújabban régészetileg is jól rekonstruálható folyamatokat a Bugac szomszédságában, Szánk területén előkerült, országosan is kiemelkedő lelet-együttesek segítették. Sólyommal vadászó, lovon ülő király; IV. Béla lemezpénze/brakteáta, két különféle verőtőről; 1241 körül Kpan, Ha KOH>y y jiOBy ca coko/iom, őpaKTeaT Eene IV, M3 flBa pa3nnHHTa Kanyna, oko 1241. rog. Bracteate of King Béla IV, depicting a king riding a horse and a flying falcon, from two different presses; around 1241
