Rosta Szabolcs (szerk.): Expo-monatur (Kecskemét, 2013)
Bugacmonostor környezetének középkori története
16 EXPO-MONATUR / EKCriO-MOHATYP soroljuk ide, a forrásokban vele együtt szereplő Pálmonostora kapcsán csak gyanakodhatunk egykori monostor létére. Középkori forrásaink igen szűkszavúan bánnak ezzel a területtel, mely egyébiránt az egész mai Kiskunságra is érvényes. Egyetlen, bizonyosan a tatárjárás előtti írott adatunk, éppen Bugac-Felsőmonostor területéről való. Az oklevélben szereplő Csongrád megyei Péteri a korszak legjelentősebb nemzetsége, a Becse Gergely nemzetség alapítása. A forrás alapján az alapítás valamikor még 1219 előtt történt, ekkor ugyanis a nem három tagja és az apát választott bíróként működik. (KANDRA 1898. 202; K. FÁBIÁN 1997. 111., 131.) Több nehézséggel szembesülünk a tatárjárás előtti településszerkezet vizsgálatakor a régióban. Topográfiai felmérés szinte alig létezik, nagy felületre kiterjedő szisztematikus régészeti terep- bejárások és ásatások elvétve történtek. Az Árpád-kor településképének felvázolásához a mai Kiskunságra vonatkozóan az átlagosnál is kevesebb forrással rendelkezünk. (GYÖRFFY 1961. 35.) A krónikus forráshiány egyébként nemcsak a korai időszakot jellemzi, hanem egészen aló. századig jelent nehézséget a régió történetének felvázolásakor. Jellemző, hogy a 13-14. századi pápai tizedjegyzékek, melyek az ország legtöbb vidékén igen fontos adatokkal szolgálnak, ezen a területen szinte semmi segítséget sem nyújtanak. Az 1281-1286-os tizedszedő például értelmetlennek találta a gyűjtés megkísérlését ezen a vidéken a szegénység és a kun zavarok miatt. (FÉLEGYHÁZY 1943. 147.) Az Árpád-kori eredetű településnevek hiánya komoly gondot jelent a környék történetének felvázolásakor. Ez részben forráshiánnyal magyarázható jelenség, de más összetevői is vannak. A 13. századra vonatkoztatva a helynevek kérdése többször került előtérbe, főként az -egyháza, -telke, -monostor utótagú helynevekkel kapcsolatban folytak viták. (GYÖRFFY 1961; KRISTÓ 1976., 1983; MEZŐ 1979., 1996.) Azok a valószínű megfejtések, melyek 13. századi pusztuláshoz, így Árpád-kori falu fennállásához kapcsolták ezeket a helységneveket, a környéket tekintve nehezen igazolhatóak. Nemcsak azért, mert kevés az ilyen utótagú helységnév a területen, hanem mert ezek igen késői említése miatt kétséges az Árpád-kori helyzetre visszavetíteni ezeket. A Kiskunhalas melletti Árokegyház falu első említése 1481. (HATHÁZI 2000. 205.) Félegyháza 1389-ben lakott helyként szerepel először a forrásokban, környékén Buraegyház puszta említése 1580-ból való, akárcsak a Ja- kabszállás közelében fekvő Juhász telke pusztáé. (GYÁRFÁS III. 205; KÁLDY-NAGY 1985. 164.) Ágasegyháza kun szállásként jelentkezik 1353-ban. Az Alsómonostor területére azonosított Pálmonostora birtokként 1347-ben tűnik csak fel, azzal a Pétermonostorral együtt, mely az egyetlen, kétséget kizáróan forrás által megtá- mogathatóan, a mai Bugac közelében azonosított Árpád-korban is lakott Péteri településsel egyezik. (HATHÁZI 2000. 249; ZICHI Okmánytár II. 1872. 227.) A többi helységnek vagy lokalizálása kétséges, vagy mint az Ágasegyháza templom körüli temetőinél történt régészeti feltárások mutatják, kétségek merülnek fel Árpád-kori eredetüket illetően. (SZABÓ 1930.) Az Árpád-kori eredetű településnevek hiányának másik összetevője a történeti oldal vitájában szélsőséges eredményeket is produkáló tatárjárás pusztításának hatása. Akármelyik eredményt is vesszük alapul, abban mindenki egyetért, hogy a mai Kiskunság síkvidéki területei viselték a legnagyobb pusztítást. (GYÖRFFY I. 1963; SZABÓ 1971; FÜGEDI 1992; ENGEL 2001.) Eszerint az átörökítő lakosság hiánya is indokolja a korai településnevek hiányát. Harmadik oka a tatárjárás előtti időszakhoz kapcsolható településnevek ritka voltának végeredményben a kunok betelepülése ezekre a területekre. Aalapvető fontosságú kérdés az, hogy a kunok milyen súlyt képviselnek a település- rendszer kialakításában. A kun nyelvű, így valószínűleg kun alapítású települések óriási számbeli túlsúlya figyelhető meg a 14. századtól. Jelenleg ezt a terület tatárjárás utáni nagyfokú lakatlanságával, az esetleges szórványok beolvadásával magyarázhatjuk. A régészeti terepbejárások alapján ezen a területen is kimutatható a sűrű Árpád-kori településhálózat. A települések általában a buckák között elhelyezkedő szikes tavak, semlyékek körül települtek a homok és a réti talajok találkozásánál. (BÁLINT 1998. 40; SÜMEGI 2001. 314.) Az Árpád-kori településrendszer a forráshiány és a szisztematikus terepbejárások hiánya miatt csak a következő időszakok idevonatkozó adatainak segítségével vizsgálható. A 14. század nagyobb számú okleveles adatai gyakran utalnak a tatárjárás óta lakatlan, elhagyott egykori településekre.
