Rosta Szabolcs (szerk.): Expo-monatur (Kecskemét, 2013)
Bugacmonostor környezetének középkori története
BUGACMONOSTOR KÖRNYEZETÉNEK KÖZÉPKORI TÖRTÉNETE Rosta Szabolcs Árpád-kor A magyarság a kereszténységgel már jóval annak államvallássá tétele előtt kapcsolatba került. Kárpát-medencei történetünk korai szakaszában - az egymással már ekkor is évszázadok óta ellentétben álló keleti és nyugati irányzat közül - a bizánci gyakorolt nagyobb hatást. A keleti kereszténység elsődlegessége a 970-es évektől a fejedelmi hatalom nyugati orientációjú politikájával változott meg. A bizánci hatások azonban nem szűntek meg, csak idővel háttérbe szorultak. Egészen a 13. századig nyomon követhetjük a keleti kereszténység kulturális elemeinek folyamatos jelenlétét. (MAKK 1994. 109-111.) Szent István királyunk állam- és egyházszervezői munkássága a vármegyei és egyházmegyei szervezet alapjait rakta le. All. század folyamán minden bizonnyal István szervezése folytán létrejött a Váci püspökség a szomszédos egyházmegyék területének kárára. GyörfFy György szerint a legkorábbi időben a terület a Kalocsai egyházmegyéhez tartozott, ám hamarosan a terjeszkedő Váci püspökség fennhatósága alá került. (GYÖRFFY 1983. 184.) A Váci püspökség keretén belül a mai Kiskunfélegyháza és környéke, így Bugac is a később létrejövő Csongrádi Főesperes- séghez tartozott. A püspökségek és a vármegyék határai Szent István korában még fedték egymást. (KRISTÓ 1988. 442.) A területet a vármegyei szervezetben középkori okleveleink általában már az 1030-as évektől létező, a Tisza mindkét partján elterülő Csongrád megyéhez sorolták. Annak északnyugati szélén helyezkedett el, Fejér megyével határosán. A vármegye határa ebben az irányban nem módosult hosszú időn keresztül. A mai Bugac területén egykor élt Pétermo- nostora pontos elhelyezkedése nem volna egyértelmű pusztán a források alapján, mivel 1347-ben Csongrád megyéhez, 1349-ben Fejér megyéhez, míg 1379-ben már Pest megyéhez tartozónak írják le. (BAKÁCS 1982. 215.) Annyi mindenesetre könnyen megállapítható, hogy Pétermonostora birtoka valahol a három megye találkozásánál helyezkedett el, emellett rávilágít a korszak rendezetlen birtokviszonyaira is. 1411-ben egy oklevél Pétermonostorát, Pálmonostorát és Morocgáta birtokokat egymás mellettinek mondja. (BÁRT- FAI-SZABÓ 1938. 128; BORSA 1993. 227.) Mó- ricgát község délről, ma is közvetlen szomszédja Alsómonostornak. Ez alapján határozta meg helyesen Györffy e települések helyzetét, aki szerint a mai Bugac-Felsőmonostor és Alsómonostor területén kell keresnünk az egykori monostorokat. (GYÖRFFY I. 899.) Szent István jól ismert törvénye következtében megindul az első templomépítési hullám. A 11. század közepének polgárháborús időszaka után Szent László uralkodásához köthetjük az újabb intenzív egyházszervezést. Törvényei közül egyik legmaradandóbb az 1092-es szabolcsi zsinat azon rendelete, miszerint a közösség csak a templom körüli megszentelt területre, a cinterembe temetkezhetett. Soros köznépi temetőink végleges felhagyását ezzel a törvénnyel magyarázhatjuk. Talán a közeli Kiskunfélegyháza-Kántordombba temetkező népesség is ekkor hagyja fel temetőjét. Korai, 11. századi templomra a környéken eddig nem volt pontos adatunk, csak gyanakodhattunk ilyen korai templom meglétére, például a kántordombi temető közelében talált Kiskunfélegyháza-Alpári út Árpád-kori templomának esetében. Bugacmonostor 2012. évi feltárása után egy nagy kiterjedésű 11. századi temetővel lettünk gazdagabbak, mely egy korai templom körül helyezkedhetett el. A 12. századra a királyi egyházalapítások mellett általánossá válik a magánföldesurak által alapított monostori rendszer is. (FÜGEDI 1991. 38.) A környéken jelenleg csak Pétermonostorát
