Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
A megye szó nagymúltú „egyházközség”, „helyi egyházszervezet” jelentése némileg ellentmond a magyar katolikus irodalom egyházközségről, illetve az egyházközségek múltjáról alkotott nézeteinek. A magyar római katolikus egyház jeles liturgia professzora, Mihályft Ákos a XX. század első felében lelkipásztori tankönyvében azt írta, hogy „a hitközség vezetésének szerve, a hitközségi autonómia, más szóval az egyházközségi szervezet” új jelenség a magyar közéletben. Elterjedését kapcsolatba hozta az 1918-as „őszirózsás forradalom” egyházpolitikájával, valamint az esztergomi főegyházmegyei hatóság által 1920-ban kiadott egyházközségi szabályzattal.6 A legújabb magyar katolikus lexikon is XX. századi dátumokhoz köti a magyar egyházközségek megszületését.7 Nem tudható, hogy szavakkal való játék, vagy történeti tájékozatlanság húzódik meg az efféle sommás megállapítások mögött. 1868 februárjában Gyulafehérváron ülésezett az erdélyi katolikus Státusgyűlés, amelyen vita folyt a Státus szervezeti kérdéseiről. A beterjesztett szervezeti szabályzat II. fejezete a következő címet viselte: Az egyházközségi autonómiáról és annak hatásköréről. A fejezetben megfogalmazott szabályokkal összecsengett az erdélyi püspök 1869. évi 2200. számú föpásztori körlevele, illetve az egyházi és iskolai tanács szervezetéről szóló 1877. évi utasítása.8 1920 előtt már fél évszázaddal, 1871-ben megjelent „A magyarországi latin és görög szertartásit katolikus egyház önkormányzatának szervezete ” című könyvecske, amelynek szövegét három olvasás után 1871. március 29-én fogadta el a katolikus kongresszus. A füzet részletesen foglalkozott a egy-egy plébánia híveit összefogó szervezettel, az egyházközséggel, illetve az egyházközségi gyűlés és az egyház- községi tanács tevékenységével.9 A kongresszus határozatainak hatására alakultak egyházközségi szervezetek a XX. század legelején is, például a Duna-Tisza közi Soltvadkerten és Kecelen, 1903-ban, illetve 1906-ban. Ezektől jóval figyelemre méltóbb az a tény, hogy a magyar nyelvterület keleti széléről, a Székelyföldről XVI-XVII-XVIII-XIX. századi adatok sokasága áll a kutatás rendelkezésére a helyi vallási önszerveződésről, a régi székely egyházközségről. Ezekből az adatokból ízelítőt adok könyvem II. fejezetében. A levéltárakban és a plébániák irattáraiban fellelhető adatok ezreit nem számítva, az erdélyi történeti irodalomból elég itt Veszély Károly másfélszáz évvel ezelőtt közölt ragyogó adataira, Endes Miklós háromnegyed évszázada papírra vetett fejtegetéseire és Imreh István közel 30 éve közreadott „Törvényhozó székely falu” című müvére utalnom.10 Ha csak ezeket a müveket tanulmányozták volna a fent említett katolikus egyházi alapművek szerzői, bizonyára árnyaltabban fogalmaznak az egyházközségi szervezet múltját illetően. Az egyházközség az irodalomban és az erdélyi valóságban 6 MIHÁLYFI Ákos 1927. 438., SZAB. 1920. 7 KL. 1993-2010. II. 924-929. 8 VESZÉLY Károly 1893. II. 43^15., 439^151. 9 ÖNK. SZERV. 1871.32-39. 10 VESZÉLY Károly I860., 1868., ENDES Miklós 1935. 244-246., 264-265., IMREH István 1983. 8
