Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
történeti Tár.4 E sorok írója a Szentgyörgy megyéje Alcsíkban című mostani könyvével is próbálja felhívni a figyelmet a megye szó hajdani egyházközség jelentésére. A 4. számmal felvett dioecesis, archidioecesis, Diözese, Archidiözese, katolikus püspöki, érseki egyházmegye jelentés a XXI. század elején is ismert a magyar köznyelvben, de az egyházmegye megnevezés pontos tartalma sokak számára nem elég világos. A korábbi gyakorlattal ellentétben, amikor például a XIX. század végi egyházi sajtóban, könyvkiadásban lehetett találkozni az „erdélyi megye”, a „kalocsai főmegyei áldozár” és hasonló kifejezésekkel, a XXI. század elején az „egyházmegye” szóösszetételből az „egyház” előtag nem hagyható el. Ha ilyen eset előfordulna, a sima „megye” szóról mindenkinek a „vármegye” jutna eszébe. A tartalmi tisztánlátást nehezíti, hogy az emberek a helyi egyházzal, a saját egyházuk helyi intézményeivel, képviselőjével sokszor találkozhatnak, de az egyházmegyével alig akad dolguk. Ráadásul a nem katolikusok nemhogy a „megye” szó 4. jelentését, de még az „egyházmegye” szóösszetételt sem mindig értik, hiszen például a reformátusok az „egyházmegye” kifejezéssel az „esperesi kerületet” jelölik. A tényleges egyházmegyét, a püspöki fennhatósági területet a református egyházban „egyházkerületnek” nevezik. Miként a Szentgyörgy megyéje Alcsíkban cím is tükrözi, ez a könyv olyan témával foglalkozik, amely a „megye” szó 3. számú jelentésén alapul. Ezért a továbbiakban csak az „egyházközség” jelentésről lesz szó. A többi jelentéssel itt nem foglalkozom. A „ megye ” szó tündöklése és hanyatlása A XIX. század második fele előtt a „megye” szó „egyházközség” jelentése ismert volt Erdély szerte. Nemcsak a helyi egyházszervezeti egységek nevezték önmagukat megyének, hanem a felsőbb hatóságok is a megye szóval illették az egyházközségeket. Ha az erdélyi püspök valamelyik egyházközsége népének írt levelet, efféle kifejezésekkel szólította meg a címzett közösséget: ,,Becsületes Nemes Megye!’’ „Nemes és betsületes Bálványos Váraljai Megye!" ,,A' Két Oláhfalvi Nemes Megyének Istentől áldást!” A püspökök levélzáró mondatában is sokszor szerepelt a megye szó, például: „A Nemes Megyének Fő Lelki Pásztora, Miklós Erdélyi Püspök”. Ismerték az egyházközség megye megnevezését az állami, a széki, a vármegyei, a katonai hatóságok vezető tisztségviselői is. Leveleikben a lehető legnagyobb természetességgel használták a megye szót valamely egyházközség jelölésére. A XIX. század második felének nyelvi racionalizmusa ellentmondást látott a megye szó „egyházközség” értelmű használata és magyar nyelvterület egészén megértett „vármegye” jelentés között. Az erdélyi táj szónak látszó „egyházközség” értelmű megye szót igyekezett megkülönböztető előtaggal ellátni. így alakult ki nagyon rossz nyelvi formaként a hivatalos levelezésben az egyházközség értelmű „egyházmegye” kifejezés, ami sok zavart okozott a XIX. század végének hivatali szóhasználatában. Az olvasónak kellett eldöntenie egyedi esetenként, hogy egy adott szövegben az „egyházmegye” kifejezés „püspöki joghatósági területet”, valóságos 4SZT. 1975-2009. IX. 15-19. 6
