Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
XII. UTÓSZÓ (A téma kutatásáról és a kötet születéséről) Az 1990-es évek elején, amikor a székelyvarsági hegyi tanyák kialakulásának históriáját kutattam, természetes módon Varság anyafalujába, a havasaljai Oroszhegyre is elvezetett az utam, ahol hosszú napokat töltöttem a plébánia régi iratainak, jegyzőkönyveinek tanulmányozásával. Ott, a ferences lelkületű Barabási Gergely plébános vendégszerető házában találkoztam először „élesben”, vagyis történeti dokumentumnak számító plébániai iratban az egyházközség jelentésű megye szóval, amelyet addig csak a nem túl bőséges történeti irodalomból ismertem. Ki is gyűjtöttem szorgalmasan a régi levelekből, számadáskönyvi és megyejegyzőkönyvi szövegekből a megye, megyés előtagú kifejezéseket. A megyével való oroszhegyi „eljegyzésem” óta, több mint 20 esztendő telt el. Az elmúlt két évtized alatt Erdély több vidékén többféle témát kutattam, de szememet a megyéről soha nem vettem le. Tulajdonképpen bevallva, vagy be nem vallva készültem arra, hogy egyszer tanulmányt írok az erdélyi megye-fogalomról, a megyének nevezett helyi egyházszervezet működéséről. Az 1990-es évek második felében Zetelaka, Székelyudvarhely, Korond, Atyha plébániáinak irattáraiban megye-adatok sokaságára leltem. 1999-ben pedig Csíkszentgyörgy plébániai irattárának első alapos áttekintése során a megyeemlítések eldorádója tárult elém. Az ezredforduló utáni fél évtizedben több alkalommal kutathattam a Gyulafehérvári Érseki Levéltárban. A „Püspöki Hivatal iratai” és a „Szentszéki iratok” fondjai a megye működésére vonatkozó adatok százait hozták közel hozzám. Erdély katolikus falvaiból és városaiból Bemád (Csala) Rita érseki levéltáros segítségével XVIII-XIX. századi perek, levelek, számadások sokaságának fénymásolatát vihettem haza Kecskemétre. A felgyülemlett levéltári dokumentumok adataira építve tartottam meg 2003- ban Kiskunfélegyházán az „Autonóm közösségek a magyar történelemben” címet viselő konferencián Az Erdélyi egyházközség: a megye című előadásomat, amelynek szövege 2003-ban a konferencia kötetében meg is jelent. Az eleven székely tizes című könyvem írása során már világosan megfogalmazódott bennem az a feladat, hogy következő lépésként a megyéről kell könyvet írnom. A tizes és a megye témakörének feldolgozásával némi szolgálatot tehetek a magyar társadalomnéprajznak, másrészt kiegészíthetem Imreh Istvánnak a székely falusi kommunitás működéséről alkotott hatalmas tablóját. A cél érdekében az addiginál is tudatosabban szaporítottam plébániai irattárakból származó iratmásolataim, jegyzetcéduláim és digitális iratképeim számát. A XXI. század első évtizedének második felében végigkutattam az akkortájt létrejött székelyföldi katolikus gyűjtőlevéltárakat, amelyekben a falusi, kisvárosi plébániák írott dokumentumai leltek új otthonra. A Gyergyószentmiklósi Gyűjtőlevéltárban az összes gyergyai történelmi falu plébániájának írott dokumentumát együtt találtam. A Székelyudvarhelyi Gyűjtőlevéltárban újra megnézhettem azokat 399
