Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
az iratokat, amelyeket korábban a falvakban tanulmányoztam. Egy terembe gyűjtve kutathattam viszont azoknak a helységeknek a plébániai iratait, ahova korábban helyszíni vizsgálódásaim során nem juthattam el. A marosvásárhelyi és a sepsiszentgyörgyi gyüjtőlevéltárakban szintén olyan helységek iratait tanulmányoztam, amelyekben korábban helyszíni kutatást nem végeztem. A gyüjtőlevéltári kutatás megvalósulásáért köszönettel tartozom Bemád (Csala) Ritának, Pénzes Lórándnak és Barabás Kisannának. Csíkban és Háromszék Kézdi-Orbai Főesperességének területén e sorok írásáig nem jöttek létre katolikus gyűjtőlevéltárak. Ezért ezeken a vidékeken a falvakban kellett megtalálni, rendszerezni, feltárni, másolni a plébániák iratait. Ezt a nagy munkát legtöbbször a mellettem asszisztenskedő, szegedi egyetemi tanítványaim, Kerekes Ibolya, Szakái Veronika, Tüske Anita, Deme Ágnes, Kovács Lilla, Szűcs Brigitta segítségével végeztem. Aktív közreműködésükért, fénymásoló, iratfényképező tevékenységükért ezúton fogadják köszönetemet! Plébániai kutatás nehezen végezhető az érintett plébánosok fogadókészsége nélkül. Ezért egy-egy tervezett kutatás megkezdése előtt jót tett az ügynek, ha valaki tájékoztatta a kiszemelt helység plébánosát személyemről, addigi kutatási eredményeimről, kutatómunkám céljáról, értelméről. A csíki plébániákon Pálfi János volt csíkszentgyörgyi majd székelyszentkirályi plébános, Kézdiszékben és Orbaiszékben Jakab-Fancsali Kálmán ozsdolai plébános egyengette utamat. „Diplomáciai” szerep- vállalásukért, sokszori segítő telefonálgatásaikért mindkettőjüknek rengeteg köszönettel tartozom. Az utóbbi évtizedben végzett plébániai kutatásaim a felfedezésszámba menő „nagy leletek” örömét és hajdani iratpusztulások emlékeiből adódó kudarcokat egyaránt okoztak számomra. Különösen értékes dokumentumokat találtam és másoltam le Csíkszentmiklóson, Csíkkozmáson, Csatószegen, Csíkszentkirályon, Csíkszentlé- leken, Ozsdolán, Gelencén, Esztelneken és Kézdiszentléleken. Erdélyi megye-kutatásaimnak nagy lendületet adott az a 2006 nyarán bekövetkezett fordulat, amelynek eredményeként bizonyossá vált, hogy a korábbi hírekkel ellentétben mégiscsak a Csíki Székely Múzeum Régi Könyv Gyűjteményében található Szentgyörgy megyéjének 1817 és 1864 közötti, több mint félezer oldalas megyejegyzőkönyve. 2006 szeptemberében külön elutaztam Csíkszeredába, hogy fény- képfelvételeket készítsek a bőrbe kötött hatalmas protokollum lapjairól. A kiváló forrás rendelkezésemre bocsátásáért Muckenhaupt Erzsébetnek tartozom köszönettel. 2011-ben megírtam és megjelentettem a Templom jobbágya, megye zsellére, eklézsia árendása című könyvemet, amely a megye-kutatás egyik mellékági eredményének tekinthető. Ugyancsak 2011-ben a kolozsvári Hungarológiai Kongresszuson előadást tartottam a székely megyék gazdasági tevékenységéről. 2011 őszén válaszút elé kerültem. Nyilvánvaló volt számomra, hogy 2012-ben a megyéről fogok könyvet írni, de hogy miként valósuljon meg, mit tartalmazzon ez a könyv, az nem tűnt egyértelműnek. Korábban úgy gondoltam, hogy a „nagy megye- könyv” valamiféle áttekintés lesz Erdély összes katolikus megyéjének működéséről, amelybe beledolgozom az általam feltárt összes székelyföldi és székelyföldön kívüli erdélyi megye-dokumentumot. Többszöri számvetés után beláttam, hogy egy 400
