Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
értelmének megfelelően ilyen jellegű eseményre, cselekményre, illetve aßeloldozás, a bűnbocsánat kegyelmi állapotának bekövetkeztével együtt járó eseményre, cselekményre vonatkoznak. Nyilvánvalónak látszik, hogy a külön vásárolt borra, elsősorban a húsvét előtti nagyhéten, bizonyára nagycsütörtökön volt szükség, mivel akkor tartották a templomokban a tömeges húsvéti áldoztatást. A 2. számú szöveg tanúsága szerint Gyertyaszentelő Boldogasszony napján (febr. 2.) is történt oblutio. A témával kapcsolatos kutatásaim elején az ablutio kifejezés „lemosás, öblítés” jelentését tekintettem kiindulási alapnak. Ezért gondoltam arra, hogy az idézett hat számadáskönyvi bejegyzés talán kapcsolatban lehetett a nagycsütörtöki oltárfosztás- sal, illetve az azzal valaha együtt járó oltármosással.9W Utóbbit borral és vízzel végezték. A szokás középkori magyarországi előfordulását a szegedi premontrei apácák számára írt 1519. évi Lányi kódex örökítette meg.984 985 További kutatások tárhatnák fel, hogy a XVIII. század első felében Alcsíkban nagycsütörtökön az oltár- fosztás után végeztek-e rituális oltármosást, és ahhoz használtak-e bort. 2. Kutatásaim előrehaladtával az idézett szövegek magyarázatát az ablutionak nevezett esemény, cselekmény meghatározásával próbáltam megtalálni. Irodalmi párhuzam alapján a húsvéti áldozok megvendégelésében kerestem a megoldást. A koraújkori katolikus közösségekben a tömeges húsvéti áldozást nagy csütörtökön tartották.986 Ez együtt járhatott a papság és a hívek közös áldozásával. Előfordult, hogy az áldozókat a plébánia vendégül látta. Házi Jenő kutatásaira hivatkozva Bálint Sándor idéz egy 1534. évi soproni adatot, amely szerint az erdélyi megyebírónak megfelelő soproni templomatya húsvét előtt bort vásárolt, abból a célból, hogy áldomással megvendégelje azokat, akik gyóntak, áldoztak.987 További kutatások bizonyíthatják, hogy a nagycsütörtöki tömeges áldozás befejeztével Csíkban is történt megvendégelés, áldomás-ivás. Abban az esetben is értelmet nyer a „communiora való bor” kifejezés. A megvendégelés gondolatától irodalmi párhuzamok vezettek el a nem átváltoztatott profán bor áldozás utáni „rituális” ivásának feltételezéséig. Az előrejutásban sokat segített a 7. számú szöveg utólagos előkerülése, mivel a benne szereplő „oblutiora való ezüst pohár" kifejezés már eleve valamiféle sorban ivást sejtet, és magában hordozza az ismeretlen, de gyanítható ritualitást.988 Dénesi Tamás pannonhalmi kutató tanulmányai989 terelték figyelmemet a két szín alatti úrvacsora illúzióját keltő, ablutionak nevezett vallási szokás XVII—XVIII. századi nyugat-pannóniai adataira. A trienti zsinat után néhány évtizedig IV. Pius pápa 1564. évi engedélye alapján Magyarországon is áldozhattak a katolikusok két szín alatt. Amikor a két szín alatti úrvacsora protestáns sajátossággá vált, 1584-ben 984 KL. 1993-2010. X. 99., LONOVICS József 1865.1. 189., RADÓ Polikárp 1957. 106. 985 BÁLINT Sándor 1973. 212. 986 LONOVICS József 1865. I. 185. 987 BÁLINT Sándor 1973. 211., HÁZI Jenő 1939. 334. 988 1629-ben Szombathelyi György kamarai tanácsos egy „pro ablutione” használandó ezüstpoharat adományozott a pozsonyi jezsuitáknak. (DÉNESI Tamás 1998. 98.) Körülbelül úgy és azzal a szándékkal, miként Illyés András püspök (1696-1712) adományozta az „oblutiora való” két ezüst poharat a csíkszentgyörgyi eklézsiának. 989 DÉNESI Tamás 1998. 98-99., DÉNESI Tamás 2011. 76-78. 297
