Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
XIII. Gergely pápa visszavonta IV. Pius pápa erre vonatkozó engedélyét. Magyarországon és Csehországban azonban nehezen tértek vissza a katolikusok a korábbi áldozási gyakorlathoz.990 A visszatérés megkönnyítésére, illetve a két szín alatti áldozás valamiféle látszatának fenntartására kialakult az ablutio szokása. Az ablutio résztvevői az ostya vétele után nem átváltoztatott, „profán bort” ihattak „profán kehelyből”, „ablutióra való ezüstpohárból”. Ezáltal az óhajtott, de nem engedélyezett két szín alatti úrvacsora illúzióját érezhették, illetve egy vallási szokás keretében XVI. századi őseik áldozási gyakorlatát eleveníthették fel. A magyar nyelvterület nyugati peremén, a fraknói uradalom és a kismartoni grófság területén azokban a falvakban, ahol a lakosságot az evangélikus vallásból térítették vissza a katolikus hitre, a XVII. században nagy szerepe volt az ablutiónak. 1651-ben a katolikus vizitátor húsz faluban talált „pro ablutione” használt kelyhet. Ezekben a falvakban áldozáskor az ostya vétele után „profán kehelyből profán bort” kaptak az áldozok „öblítésre.”991 Pannonhalmán a XVIII. században még élt az ablutio szokása. A pannonhalmi apátság pincemestere a pincészeti számadáskönyv tanúsága szerint rendszeresen adott bort ünnepeken ablutióra."2 A fentebb közreadott csíkszentgyörgyi adatok sejtetik, hogy az ablutio szokása gyökeret eresztett Alcsíkban is. 1740 táján Szentgyörgy megyéjében a nagy ünnepek, különösen húsvét előtt a megyebíró még bort vásárolt azért, hogy az áldozok az ostya vétele után a két szín alatti úrvacsora látszata, illúziója gyanánt „ablutióra való ezüstpohárból” profán bort ihassanak. KISEBB TEMPLOMOK, KÁPOLNÁK A téma kutatása és szűkítése Szentgyörgy megyéje a koraújkorban és az újkorban bővelkedett kisebb templomokban és kápolnákban. Ezek a szakrális épületek többnyire a jelentős önállósággal rendelkező falurészek, a tízesek birtokában voltak. Általában a tízesek viselték gondjukat, de a nagyobb felújítási munkákba a megye is bekapcsolódott. A kisebb templomok, kápolnák a „megyés templommal”, a temetőkkel, valamint az utcai és a határbeli keresztekkel együtt azokat a szakrális tereket jelentették, amelyeken a szentgyörgyi és a bánkfalvi lakosok vallási életének, vallási szokásainak nyilvános cselekedetei, eseményei zajlottak. Az eleven székely tizes című könyvemben, 2007-ben többek között foglalkoztam Csíkszentgyörgy és Bánkfalva kisebb templomaival, kápolnáival is.993 írtam a templom és a kápolna fogalmáról, a tízesek és bizonyos szakrális épületek hagyományos kapcsolatáról, a tízesek templom- és kápolnafenntartó tevékenységéről, a tizestemplomok és tizeskápolnák használatának rendjéről. Utaltam arra, hogy a kisebb templomok és kápolnák építéséről, még ha a XIX. században keletkeztek is, 990 PÉTERY József 1946. 175-185. 991 FAZEKAS István 1994. 130. 992 DÉNESI Tamás 2011. 76-78., Vö.: BÁLINT Sándor 1938. 68. 993 BÁRTH János 2007. 295-312., 396-401. 298
