Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
A csengettyű pénz kifejezés Erdély katolikus vidékein azt a pénzt jelentette, amelyet vallási szertartások, elsősorban misék alkalmával mozgó, hordozott persely- lyel gyűjtöttek a résztvevők körében. Az adományfajta „csengettyű pénz” elnevezése onnan ered, hogy akkortájt a rúdon hordott textilpersely alján csengő lógott, amely megcsendülésével jelezte az adománygyűjtő személy közeledtét. A csengettyű pénz gyűjtése a XIX. század első felében még nem volt általánosan elterjedt gyakorlat Erdélyben. Némely falvakban a lakosok élénken tiltakoztak ellene. Kézdiszentlélek megyéjének népe 1836-ban új koldulásnak nevezte. A jeles kézdiszéki faluban Gyárfás Miklós plébános vezette be 1826 és 1836 között a csengetyűs persely hordozását. A plébános távozása után élénk mozgalom bontakozott ki az újfajta tehernek, adónak tekintett „csengettyüs” pénzgyűjtés eltörlése érdekében. Kézdiszentlélek megyéjének gyűlése 1836-ban a következő határozatot hozta: „Szentegyházunkból a csengettyüs persely hordozás el hagyattassék és a helyett a Fő Megye Bíró csináltasson egy kis ládátskát zároson és az Torony oldala mellé elől egy oszlopra tegye fel az adakozók kedvéért. ”739 A csengettyű pénz szedésével szembeni ellenállásnak nem maradt nyoma Szentgyörgy megyéjének dokumentumaiban. Föltehetőleg azért nem váltott ki ellenérzést a Fiság menti hívekben a perselyezés, mivel a XVIII- XIX. század fordulója tájékán és talán a XIX. század első felében is, inkább csak búcsúk alkalmával, nagy ünnepeken hordozták körbe a csengős perselyt. A rendszeres perselypénz-gyüjtés lassan, fokozatosan vált a misék velejárójává. A megyebírói számadáskönyv tanúsága szerint a szentgyörgyi anyatemplomban egy árnyalattal később, 1801-ben tűnt fel a csengettyű pénz gyűjtése, mint a Nagyboldogasszony kápolna búcsúján, ahol már 1797-ben előfordult. 1801-ben valami különleges ok miatt 11 forint származott a perselyezésből, amire a következő hat évtizedben nem akadt példa.740 Az volt a jellemző, hogy a Nagyboldogasszony kápolnával ellentétben, ahol 3-4-5 forint gyűlt össze egy-egy búcsúkor, az anyatemplom olvasó búcsúján 1 forint körül mozgott a csengetés persellyel gyűjtött pénzek mennyisége. 1824-ben és 1827-ben 40 krajcár, 1843-1844-1845 táján 1 forint, az 1850-es években legtöbbször lforint és 30 krajcár került a perselybe.741 A hordozott csengős persellyel összeszedett pénz a XIX. században az alábbi megnevezésekkel került be a megyebírói számadások bevételi rovatába: „ Csengety- tyüpénz" (1801, 1843, 1844, 1845, 1847, 1849, 1850, 1853), „Csengettyűből olvasó bútsúján” (1824), „Csengettyűből bé jött’\ 1825, 1827), „Csengettyű pénz olvasó búcsúkor” (1853, 1857).742 (Lásd még a VIII. fejezetet!) „ Csengettyű pénz ” 739 M. 99. 34. 740 M. 6. 397. 741 M. 6. 416., 423., 426., 427., 430., 431., 438. 742 M. 6. 397., 416., 422., 423., 426., 427., 428., 430., 431., 433., 436., 438. 256
