Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
A TAMOGATO MEGYE Tűzkárosultaknak fa Szentgyörgy megyéje a protokollumok tanúsága szerint, a XIX. században sok tüzkárosultat támogatott épületfával. Bizonyára így cselekedett korábban is, de a XVII-XVIII. századi fajuttatásoknak nem maradt írásos nyoma. Ha végigtekintjük a megye tüzkárosultak segélyezésével kapcsolatos XIX. századi határozatait, meglepődve láthatjuk, hogy a támogatottak a szomszédos helységekből, leginkább kászoni falvakból kerültek ki. Helybéli tüzkárosult lakos érdemi támogatására a megye írott dokumentumaiban nem olvasható példa. Azt gondolhatnánk, hogy a megyebéli lakos, a megyetag támogatása annyira természetes dolognak számított, hogy az efféle esetet fel sem jegyezték! Csak a megye terrénumán kívül lakó rászorultak támogatásáról születtek jegyzőkönyvben rögzített határozatok a megye gyűlésein. Lehetséges azonban egy racionálisabb magyarázat is. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesiratok tanulmányozása során láthattam, hogy a helybéli tüzkárosultak a természeti csapások károsultjaihoz hasonlóan a tízesüktől kértek és kaptak segítséget épületfák kivágásának engedélyezése formájában.743 Föltételezhető, hogy létezett egy írásban fönn nem maradt konstitúció, illetve érvényben volt egy szokásjogon alapuló megállapodás arról, hogy a helybéli tűzká- rosultakat a tízesek, a szomszéd falvakból kérelmező „égetteket” pedig a megye támogatja épületfával. A tüzkárosultak épületfával való támogatása igazából a falusi kommunitás kötelessége lett volna. Ugyanúgy, mint az ellopott állatok utáni kárpótlás, amelyről alább lesz szó. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi kommunitás azonban a XVIII- XIX. században sok feladatot átruházott a falut alkotó tízesekre és a falut magába foglaló megyére. így például valamiféle szokásjoggá magasztosult láthatatlan rendezőelv szellemében a bikatartáshoz hasonlóan a tízesekre hárult a helybeli tűzkárosul- tak támogatásának feladata, a megye pedig a havashasznosítás szerteágazó feladatsora mellett magáénak mondhatta a szomszédos égettek támogatásának jótékonykodó kötelességét. 1810-ben valószínűleg nagy tűz pusztított Kászonfeltíz területén, mert 21 égett lakos Szentgyörgy megyéjéhez fordult épületfáért. A megye 1810. december 28-án hozott ezzel kapcsolatos határozatát, a benne lévő történeti-néprajzi vonatkozások miatt, alább teljes terjedelmében közlöm. „Anno 1810. die. 28-va X-bris. Jelentvén magokot az Kászon felső falu tűz által el pusztult Atyánk fiay és szép kérésekkel az Nemes Szent György Megyéjéhez falj amodának, hogy az Nemes Megye... szükségekre... egy kevés... épületnek való borna erdőt, hogy had pótolhatnák szükségeket. Mely kéréseket azon kárvalot atyánk fiainak a Nemes Megye megtekénté s engede Aclos Büké észokjában azon szükségre való erdőt, melj erdőnek az ki határozására az Nemes Megye kirendelő az két határ Bírákat, úgy mint a Szent Györgyit, Czikó Andrást és az Bánifalvit Bállá Jánost, 743 BÁRTH János 2007. 222-224. 257
