Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
magaviseletű, szorgalmas fiúk csíksomlyai taníttatására. Az ösztöndíjért elsősorban azok a fiatalok pályázhattak, akik a Bálint, a Bors és a Tompos kisnemesi família leszármazottainak számítottak. Természetesen a leszármazás női ágon is értődött. Következésképp, a támogatottak nemcsak Bálint, Bors és Tompos nevűek lehettek, hanem például Csedők, Mártonok, egyszóval mindazok, akiknek felmenői házasságuk révén Bálint Ignác és Bors Julianna nemzetségével kapcsolatba kerültek. Az alapítók kikötötték, hogy ha a megnevezett három famíliából nem akadna alkalmas pályázó, az ösztöndíjat akármelyik jó képességű és szegény sorsú csíkszentgyörgyi fiú, sőt más csíki faluból származó székely fiatal is elnyerheti. Az alapítvány 1929-ben megújult és az erdélyi római katolikus Státus látókörébe került. A támogatás odaítélésekor 1929 előtt és 1929 után is érvényesült az az elv és gyakorlat, hogy az ösztöndíjra a mindenkori csíkszentgyörgyi plébános jelölhette a megfelelő fiatalt. Ezért azok a szülők, akik gyermekük tanulásához szerették volna megszerezni az alapítvány támogatását, először a csíkszentgyörgyi plébánoshoz fordultak kérelemmel. A plébános ilyen alkalmakkor utánanézett a plébánia anyakönyveiben, hogy a pályázót fűzik e vérségi szálak a Bálint, a Bors és a Tompos famíliához.736 A Bálint-Bors Alapítványról azért emlékeztem meg itt a Támogatott megye című fejezetben, mert létrehozói egy viszonylag jelentős összeg felajánlásával lehetőséget nyújtottak arra, hogy a megye három kisnemesi nemzetségének leszármazottai több mint száz éven át Somlyón tanulhassanak. A „falu adósságának” haszna Az 1730-as években Szentgyörgy megyéjének számadáskönyvében többször leírták a „falu adóssága” kifejezést. A különös szókapcsolat értelmezéséhez ajánlatos tekintetbe vennünk, hogy sok nyelvi adat tanúsága szerint az adósság szó a XVIII. században a csíki tájon az ellenkezőjét jelentette, mint a XXI. század elején. Nem a kölcsön vett, hanem a kölcsön adott pénzre vonatkozott. Esetünkben tehát a falu adóssága kifejezéssel azt a pénzt illették, amelyet a kommunitás, a falu elöljárósága kamatoztatás céljából kölcsönadott. (Vö.: a VI. fejezettel!) A számadáskönyvi rövidke bejegyzések alapján föltételezhető, hogy Csíkszentgyörgy községnek akkortájt volt olyan pénze, amelyet hitelbe adott, mégpedig úgy, hogy a fizetendő kamat a megyéé legyen. Ezzel a pénzhasznosítási módszerrel Szentgyörgy falu támogatta737 Szentgyörgy megyéjét. A „falu adósságára” vonatkozó számadáskönyvi bejegyzések közül álljon itt az egyik 1739. évi bevételi tétel: „A falu adóssága lévén ki adva Megye részére flór. hung. 33, annak interessé” 1 forint 98 denar738. 736 M. 11. 1872., 1884., 1885., 1930. 737 A támogatás nem lehetett egyedülálló a Székelyföldön. Gelence, Gyergyószentmiklós, Csomortán kommunitása úgy adott telket és építési engedélyt rászorulónak, hogy a jutalmazottnak és utódainak évente anyagilag támogatnia kellett a megyét. VÖ.: BARTH János 2011. 107-109. 738 M. 6. 316. 255
