Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
Piacbírák, vásárbírák, cinkusbírák Szentgyörgy megyéjének protokollumaiban gyakran előfordul a vásárbírák, ritkábban a piacbírák, még ritkábban a cinkusbírák kifejezés. A kutatónak úgy tűnik, hogy ezek a szóösszetételek a XVIII-XIX. századi csíki tájon „bevett”, mindenki által ismert és használt kifejezéseknek számítottak. Ezért kissé meglepő, hogy az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárban nem szerepel piacbíró és cinkusbíró kifejezés. E sorok írásakor a V betűt tartalmazó kötet még nem jelent meg, de föltételezhető, hogy lesz benne vásárbíró címszó, hiszen ez a kifejezés az erdélyi történeti, nyelvészeti irodalomban előfordul. A magyar tájszótárak sem kényeztetik el használóikat a fent jelzett három szóval. Az Új Magyar Tájszótárban nincs sem vásárbíró, sem piacbíró, sem cinkusbíró kifejezés.526 527 A vásárokról szóló fölöttébb gazdag néprajzi irodalom viszont bővelkedik vósáró/ró-emlegetésekben. Van néhány utalás a piacbí■ 527 rora is. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi közös megye dokumentumaiban a vásárbíró és a piacbíró kifejezés ugyanarra a személyre vonatkozott. Attól függően emlegették vásárbírónak vagy piacbírónak, hogy éppen hol tevékenykedett. Az 1860-as évektől adatolható cinkusbíró kifejezés körülbelül ugyanazt jelentette, mint a nagymúltú vásárbíró szó. A tanulmányozható történeti-nyelvi adatok szófűkarsága miatt csak föltételezhető, hogy a XIX. század közepén a cinkusbíró talán a baromvásáron tevékenykedő vásárbíróra, illetve a c/nkwskiállítási jog bérlőjére vonatkozott. A magyar néprajzi irodalomban szereplő vásárbírákról megállapítható, hogy általában választott mezővárosi tisztségviselők voltak.528 Abba a sorba tartoztak, ahova a székbírók, borbírók, malombírók és más hasonló közösségi tisztségviselők. Ezzel szemben az 1796 és 1860 között keletkezett csíkszentgyörgyi források tanúsága szerint, akkor, amikor a megye rendszeresen, árverésen árendába adta a piacok és a vásárok megrendezését, lebonyolítását, Szentgyörgy megyéje területén vásárbírónak. (és ritkábban piacbírónak, cinkusbírónak) azokat a vállalkozókat nevezték, akik árendába vették a megyétől a piaci és a vásári haszonvételeket. A vásárbíró és a vásári, piaci „proventus” árendálójának azonosságára álljon itt két nyelvi adat! Tánczos Jakabról és Gáli Józsefről, akik a XVIII-XIX. század fordulóján több esztendőben kibérelték a „piaci proventust”, 1799 végén a következő szóhasználattal írt a megye jegyzője: „ Tánczos Jakab és Gáli Joseff, mint piatzi bírák pro anno 1799 esztendőre meg árendálván a nemes mesétől a piaczi jövedelmet”. Más szóval, árendátorok és piacbírák voltak egyszerre.529 530 1831-ben fogalmazott így a megye jegyzője: „Bánifalvi lófő Balás Ferentz és oda való lófő Bálint Antal vásár bírák licitación fel vették vala a piatzi vám szedést árendára 79 Rhenes forinttal... ”.53ü 526 SZT. 1975-2009. CS. BOGÁTS Dénes 1943. 163., UMTSZ. 1979-2010. 527 TÁRKÁNY SZŰCS Ernő 1982. További irodalommal. 528 DANKÓ Imre 1991.659., TÁRKÁNY SZŰCS Ernő 1981. 666. 529 M. 2. 105. 530 M. 3. A. 31. 201
