Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
A hétfői hetipiac, valamint a karácsony sokadalma és a virágsokadalom néven emlegetett két országos vásár lebonyolításának regálé jellegű jogát Szentgyörgy megyéje a XVIII. század végén és a XIX. század első két harmadában árendába adással hasznosította. Az árendálók legtöbbször Csíkszentgyörgy, illetve Bánkfalva kisnemes és katonarenden lévő székely lakosai közül kerültek ki. A piaci proventus összetett haszonvétel-fajtának számított. Magába foglalta a hetipiacok helypénz-szedésének hasznát, amelyet az 1830-as években hivataloskodva piaci vám gyanánt emlegettek, valamint a két országos vásár hely- pénzszedési hasznát és a barmok eladásához nélkülözhetetlen passzus-cédulák, cinkusok, megírásának bevételeit. A piaci proventus tehát együtt jelentette a hetipiacok és az országos vásárok hasznát. A megyeszéke, illetve a megye gyűléseinek protokollumaiban 1796-tól 1857-ig jegyeztek be a piaci proventus árendába adására vonatkozó határozatokat. Ezek a határozatok legtöbbször fölöttébb szűkszavúak, csak a bérlők nevét és a bérleti díj összegét tartalmazzák, esetleg kitérnek a megye mértékeinek átadására. Szinte soha nem foglalkoznak tartalmi kérdésekkel, például azzal, hogy miként végzik munkájukat az árendálók, hogyan szervezik meg a piacokat, vásárokat, hogyan tesznek szert bevételre, jövedelemre. Az árendálási határozatokból látható, hogy legtöbbször két személy vállalkozott az árendálásra, mégpedig együtt, közösen fizetve az árendadíjat. A hetipiacok és a vásárok működtetésének jogát a két vállalkozó együtt árendálta. (Ez alól kivételek a később tárgyalandó utolsó határozatok az 1850-es évekből.) Voltak olyan vállalkozók, akik csak egyszer próbálkoztak a piac és a vásár árendálásával. Bizonyára nem nagy haszonra tettek szert, esetleg megunták a vásárbírói tevékenységet, mert a következő években távol maradtak az árverésekről, esetleg nem nyertek a licitáción. Más vállalkozók visszatérő árendálóként hosszú évekig kezükben tartották a szentgyörgyi piac és a szentgyörgyi vásárok sorsát. A XVIII- XIX. század fordulóján 1796 és 1805 között, egy évtizeden át árendálta a piaci proventust a szentgyörgyi Tánczos Jakab519 és Gáli József. 1806-ban új árendálók tűntek föl: Czikó László szentgyörgyi kisnemes és Texe András. Közülük Czikó László lett a kitartó piaci szereplő. 1810-1811-ben visszatért mellé Tánczos Jakab, majd 1817-ben Péter András társult hozzá. 1822-ben új árendálók jelentek meg a színen: szentgyörgyi Tánczos Ferenc gyalogkatona és bánkfalvi Balás József lovaskatona. Sokáig voltak bérlőtársak, például 1824-ben, 1826-ban, 1827-ben, 1828-ban. Az 1830-as években váltogatott bérlőtársakkal többször kísérletezett a piac árendálásával a bánkfalvi lófő Balás Ferenc és a bánkfalvi gyalogkatona Péter József. A piac árendálásával kapcsolatos bőbeszédűbb határozatok kötelezték az árendátorokat arra, hogy a meghatározott árendadíj kifizetésén felül, az országos A „piaci proventus ’’ árendálása a XVIII. század végén és a XIX. században 519 Táczos Jakabnak már akkor is köze volt a piachoz, amikor még talán nem is árendába adással, hanem házi kezeléssel próbálta a megye hasznát venni. 1788-ban a jegyző fölírta emlékeztetőnek a megyeszéke protokolluma táblájának belső oldalára: „ Csík Szent Györgyi Tánczos Jakab atyánkfia bé eskettetett az előbbeni vásár bíróink segícségére". - M 2. 1. 199
