Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
XVIII. század első felében talán még meg sem osztotta a lesődi birtokot a két érdekelt megye. Czikó Ferenc mindszenti főmegyebíró 1735-ben „Csík Mindszent megyéjének lakossi képekben és nevekben" protestált Szentgyörgy megyéje ellen a „nemes Fel Csík Székben Nagy Boldog Asszony megyéjében" tartott „Generális Visita” előtt a „Lesődi proventus meg osztása iránt ”,3 lf’A jeles felcsíki igazságtevő fórum nyomot hagyott a szentgyörgyi megye 1736. évi Bánkfalva részéről való megyebírói számadásban is, ahol 99 „pénz” elköltési indokaként a következő szöveg került a kiadások lajstromába: „Lesőd havasából jővén Contraversia be Mindszent Megyéiével, ennek decisiojára lévén delegátusok Nagy Boldog Asszonyra a Szent Szék Generalis Confluxusára Méltóságos Úr Kastalj János praesentiajában, azon...deputatusok intertentiojara expendált”:’11 A XIX. században már valószínűleg el volt határolva Lesődön a szentgyörgyi és a mindszenti érdekterület, de összecsapásra, vitatkozásra határsértés címén került alkalom bőven. 1824. május 24-én Szentgyörgy megyéje gyűlésén a jelenlévők tárgyalták azt az értesülést, hogy a mindszentiek meddűmarhákat hajtottak „hír nélkül” Lesődbe, Szentgyörgy megyéje területére. A „nemes közönséges megye” azt végezte, hogy másnap, május 25-én a szentgyörgyi és a bánkfalvi határbíró 25-25 emberrel hajnalban menjen ki Lesődbe, és a mindszenti meddünyájakat pásztoraikkal együtt a „határig, az az nyerges keresztfáig el takarítani tartsa kötelességének ’1R Lesődőt nagy kiterjedésű idegen, vagyis szentgyörgyi föld választotta el Mindszenttől. Ebből következett, hogy ha a mindszentiek, a lesődi havasukba akartak menni, szentgyörgyi határrészeken, sőt Szentgyörgy falun kellett keresztül menniük. Szentgyörgyi földön keresztül hajthatták állataikat is Lesődbe. Az 1820-as évek vége táján, Füstös Tamás föhavasbírósága idején a szentgyörgyi megye elöljárói feltartóztatták a mindszenti juhnyájat a szentgyörgyi templom utcájában. A mindszentiek perre mentek. Alcsíkszék bírái a szentgyörgyieket elmarasztalták. A szentgyörgyiek a pervesztés után nem hagyták magukat. Fellebbeztek. Az 1830-as évek közepére azonban már látni lehetett, hogy a perköltségek miatt a dolognak nem lesz jó vége. A szentgyörgyi megye akkori vezetősége békülni próbált a mindszentiekkel. 1836. január 7-én a megye gyűlése megbízta Nemes Tompos Andrást, Illyés János főhavasbírót és Madár Mojzes főmegyebírót, hogy menjenek el Mindszentre „a békesség el próbálására”.316 317 318 319 1837. április 23-án a megye gyűlése szentgyörgyi Illyés Jánost és bánkfalvi Bálint Ferencet küldte el a „Nemes Első Székely Gyalog Ezred Kormányához”, hogy a Mindszentnek fizetendő 366 R. forint 40 krajcámyi összeget próbálják meg a revindikált havasok kasszájából kifizettetni.320 A Lesőddel kapcsolatos viszályok az 1860-as években sem csillapodtak. 1862. július 1-jén a megye gyűlése megállapította, hogy „Mindszent közönsége a Szent György megyéje havasi csordájából be hajtott 4 darab marhákot, jogtalanul, 316 M. 8. 30/1735 317 M. 6. 474. 318 M. 3. A. 15. 319 M. 3. A. 49. 320 M. 3. A. 60. 145
