Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
háztanácsi és iskolaszéki jegyzőkönyv, amely meglehetősen iskolacentrikus forrás, 1874 táján ugyancsak hallgat a havasok elvesztéséről. Talán egyháztanácsi ülést sem tartottak akkortájt, hiszen 1871. szeptember 24. és 1875. január 31. között nem került jegyzőkönyvi szöveg a protokollumba. A csíkszentgyörgyi plébánia általam rendezett iratainak sorában nincs olyan 1874. évi levél, amely a megye hatalmas birtokvesztésével foglalkozna. Ilymódon a fent bemutatott történet valószínűleg rejtve maradt volna az utókor előtt, ha 30 évvel a havasok elvesztése után, 1909-ben Incze Domokos fiatal szentgyörgyi plébános nem kezd nyomozni az ügyben. De Incze Domokos a falu öregjeitől hallott valamit arról, hogy valaha a megyének havasai voltak, és krimibe illő nyomozásba kezdett. Egy csíkszentmártoni ügyvéd, Botár Adolf segítette tényfeltáró munkájában. Többek között előkerítették Szeredában az 1874. augusztus 28-i jegyzőkönyv másolatát, valamint a megye hajdani havasi birtokainak telekkönyvi jegyzékét. Az aktív plébános szokatlanul hosszú, 8 oldalas levélben számolt be feletteseinek tényfeltáró kutatásáról 1909. április 26-án. Leveléből az a bizakodás olvasható ki, hogy van remény a megye hajdani havasainak visszaszerzésére. Állítólag Szentgyörgy község hajlott a visszaadásra, Bánkfalva község viszont vonakodott a változtatástól.305 A szentgyörgyi egyháztanács a plébános nyomására két alkalommal, 1909. június 20-án és 1910. szeptember 25-én napirendjére tűzte a megye el- sinkófált hajdani havasainak ügyét. Érdemi tárgyalásra azonban nem került sor. A téma megvitatását mindkét alkalommal gyanús kifogásokkal elnapolták.306 A birtokvisszaszerzés ügye lassan elaludt. A havasok az időközben formálisan is megalakult szentgyörgyi és bánkfalvi közbirtokosságok kezelésébe kerültek. Kérdés, hogy megfelelő források hiányában a XXI. század elejének történetírója értékelje-e, és ha igen, hogyan a fentebb bemutatott 1874. évi nagy horderejű változást, a megye havasainak elvesztését? Mindenesetre helyesnek látszik az esetleges leendő értékeléshez néhány szempont felvetése: 1. Az 1850-es és az 1860-as években a megye nehezen küzdött meg a születő magyar kapitalizmus jeles találmányával a havasi erdőkre és legelőkre is kivetett állami adóval.307 Talán az adótól való félelem is elősegítette a havasokról való köny- nyed lemondást! 2. 1874-ben olyan plébános állt a plébánia élén és olyan főmegyebíró vezette a megyét, akik keveset törődtek egyházközségük gazdasági helyzetével. Ebbéli hanyagságuk nagyfokú naivitással párosult. Nem vették észre a fejlemények mögött meghúzódó intrikusságot, ravaszságot, az átejtési törekvést. 3. 1860. január 10-én, a megye gyűlésén elhangzott, hogy jó lenne, ha Szentgyörgy és Bánkfalva községek egy bíró alatt, egy községgé egyesülnének.308 A felsőbb hatóságok szorgalmazták a két közigazgatási egység eggyé válását. Föltételezhető, hogy az egyesülés ideája benne lebegett a kor levegőjében. Márpedig, ha 305 Incze Domokos 1909. évi tényfeltáró tevékenységének iratai a csíkszentgyörgyi és az akkortájt föespe- rességi székhelynek számító csíkszentkirályi plébánia irattárában egyaránt fönnmaradtak. M. 11. 1909., M. 13. 1909. 306 M. 4. 278-279., 285. 307 M. 3. A. 128., 166., 164., M. 3. B. 205v-206v. 308 M. 3. B. 199. 142
