Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
gyimesi birtokain központi szerepet kapott a folyamatosan érkező csángó letelepedők megye zsellérévé, megye árendásává fogadása.303 Havasbirtoklás és kegyúri kötelességek Endes Miklós a székelység múltjának rendszerező, összegző kutatója a „székely őskatolikus egyházközséget”, vagyis a megyét kapcsolatba hozta a kegyúri jog helyi közösségek által történő székelyföldi gyakorlásával.304 Magam is valószínűnek tartom, hogy a megye vagyonának, a megye haszonvételeinek a megye kegyúri kötelezettségei adtak értelmet. Úgy látszik, hogy azokon a helyeken, ahol két-három falu alkotott egy megyét, a falusi kommunitások az egyház- és iskolafenntartó kegyúri kötelezettségüket és jogukat kimondva vagy kimondatlanul átruházták a megyére, az egy egyházközségben társult falvak közös, integráló szervezetére. A megye a rendelkezésére álló havasokat, szántóföldeket, kaszálókat, piacot, vásárt és más regálé jellegű haszonvételeket közvetlenül vagy áttételesen arra használta, hogy a kegyúri joggal felruházott szabadalmas székely falvak helyett, illetve e falvak „nevében, képében” építse, javítsa, fenntartsa a templomot, plébániaházat, a kántorlakot, az iskolát, a kápolnákat, a temetőket, gondoskodjon a papok, a kántor és a tanítók j avadalmazásáról. Szentgyörgy megyéjének rejtélyes havasvesztése Szentgyörgy megyéjének nagymúltú havasbirtoklása és havashasználata a XIX. század második felének polgári átalakulással terhelt időszakában némiképp különös sorsot, rejtélyes véget ért. Dokumentálható előzmények nélkül, egy gazdasági ügyekre nem fogékony plébános, Nagy Lajos alcsík-kászoni főesperes és egy köny- nyen befolyásolható írástudatlan fömegyebíró, Gál Ferenc idejében, 1874-ben a megye puccsszerűen átadta a korábban féltve őrzött havasait Csíkszentgyörgy és Bánkfalva községeknek. Állítólag Csíkszentgyörgy község kérést adott be a telekkönyvi hatósághoz, amelyben kifejtette, hogy a havasok tévesen szerepelnek a megye nevén. A telekkönyvi hatóság 1874. augusztus 28-ára tárgyalást tűzött ki, amelyre megidézte Nagy Lajos föesperes plébánost és Gál Ferenc megyebírót is. Figyelmeztette őket, hogy püspöki felhatalmazással menjenek a tárgyalásra, mert csak úgy nyilatkozhatnak a havasok sorsáról. A plébános és a megyebíró püspöki felhatalmazás nélkül ment el a Csíkszeredái tárgyalásra, ahol naivan kinyilvánították, hogy a kiigazítás ellen nincs kifogásuk. A telekkönyvi hatóság különös módon nem hiányolta a püspöki felhatalmazást és elrendelte a „tulajdonjog átkebelezését”. Ezzel a banális aktussal történelmi léptékű veszteség érte Szentgyörgy megyéjét. Különössé teszi a megye havasainak átruházásáról szóló történetet az a meglepő körülmény, hogy a nagy horderejű eseménynek nem maradt korabeli nyoma a fellelhető csíkszentgyörgyi dokumentumokban. A megye 1817 és 1865 között vezetett nagy protokollumkönyvének utolsó oldalain egy szó sem olvasható arról, hogy az egyházközség meg szeretne válni a havasoktól. Az 1869-től vezetett újfajta egy303 BÁRTH János 2011.36-79., 183-234. 304 ENDES Miklós 1935. 244-246. 141
