Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
került a papírra, mint a főmegyebíróé. A havasi közmunkákat általában a fohavasbíró rendelte el. Szükség esetén még a falusbírókat is a főhavasbíró utasította a megye érdekében végzendő népszerűtlen intézkedésekre, például bizonyos ellenszegülők, megvádolt személyek gyűlés elé citálására, némely megyetagok havasba parancsolására. A forrásokból néha úgy látszik, hogy a megye tulajdonképpeni vezetője, a főmegyebíró ezekben a szerepfordító időkben inkább csak a megye egyházszervezési, intézményfenntartó tevékenységével, a templom, a plébánia, a temető, az iskola, a pap, a tanítók dolgaival foglalkozott. A XIX. század második felének közepén, amikor egy lassú „leszálló pálya” végén a megye elvesztette havasait és velük együtt minden lényeges gazdasági szerepét, helyre állt a „régi rend”. A főmegyebíró, akit a hivatalos egyházi szóhasználat egyre gyakrabban egyházközségi gondnoknak nevezett, ismét az egyházközség szerepű megye tényleges világi vezetője lett. Szentgyörgy megyéjének írott dokumentumaiban nem igazán található arra példa, hogy a megye teljes elöljáróságát egy gyűlésen újraválasztották volna. A protokollumokban lehet olvasni megyebíró, nótárius, havasbíró, fiskus, konzervátor, polgár, hűtősök (esküdtek) választásáról, de legtöbbször külön-külön. Legfeljebb két-három funkció viselője újult meg egyszerre. Viszonylag széleskörű tisztségviselő-választásra került sor 1835 tavaszán. A megye nótáriusának erről szóló feljegyzését alább szó szerint idézem. „A folyó 1835-dik esztendőben április 5-dik napján Nemes Szent György Megyéjének közönséges gyűlése tartatván, meg egyezett akaratból választottak. Fő havas Bírónak Csík Szent Györgyi Illyés János. Fő megye Bírónak Csík Bánkfalvi lófő Madár Mojzes. Nemes Szent György falva részéről Esküiteknek: Nemes Tompos Gábor úr, Huszár Gáli [Imre], Balás István, Gáli János, Czikó György, Kasza András, Basa János. Nemes Bánkfalva részéről Esküiteknek: Nemes Szabó Miklós, Bállá István, Keresztes Ferentz, Péter István, Ványolós Josef Márton István. Megye Nótáriusának pedig: Bánifalvi lófő Tamás Ferencz. Akiket a szokott mód szerént bé eskettetvén, a Nemes Megye jövedelmeire, törvényes ügyeire, jószágaira a leg szor- galmatosabb ügyelettel lenni tartoznak”.195 196 A megválasztott tisztségviselők a plébános előtt tettek esküt. A „hüt letételére” valószínűleg a választás utáni vasárnap a templomban került sor. 1831-ben Szentgyörgy megyéjének egyik gyűlése bizonyos viták elkerülése érdekében egyszerre több tisztségviselő napidíját is meghatározta. A megjelölt összeget olyan napokra kaphatták az elöljárók, amelyeken a megye érdekében tevékenykedtek. A határozat szövegét a megye protokolluma őrizte meg: „A Fő Havas Bíró, Nótárius, Conservator, Esküitek diurnumok aránt a Nemes Megye végezte, tartozó intertentioval együtt, hogy több nyughatatlanságok ez aránt is ne légyenek, diurnuma a Fő Havas Bírónak valutába 1 Rh. forint, Nótáriusnak 50, az az öttven grajtzár, Conservatornak 50, Esküiteknek 30, az az harmintz grajtzárok 1,6 1840. május 10-én főhavasbírót, nótáriust és egy esküdtet választott a megye gyűlése. A választásról szóló határozatba a nótárius belefogalmazta az új tisztségviselők járandóságát is: „A follyó 1840-dik esztendő május 10-dik napján a Nemes 195 M. 3. A. 48v. 196 M. 3. A. 37. 104
