Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)

Schőn Mária: A sajbóvasárnaphoz kötődő népszokások a sváb Hajóson

dr Vattr gaht ens Wiatshaus, sauft älligi Gläsr aus, wiarft's baim Feanschtr naus.

Dott scheinid drai, viar Docka raus: die escht spennt a Saida, die zweit spennt a Kraida, die dritt spennt en rota Rock faar aisan liaba Hearrgott.

Die viart gaht en Keallr naus, lat die haeilig Sann raus, dr Schatta lat sie denna.

apánk a kocsmát kerüli, a poharakat sorban üríti ki, majd az ablakon dobja ki.

Ott három-négy baba les ki: Selymet sző az egyik, krétát (?) sző a másik, a harmadik meg bíborpalástot mi édes Jézus urunknak.

A negyedik a pincébe megy ki, a szent napot ereszti ki, az árnyékot meg visszarekeszti.

Mint mondtuk, a sajbóvasárnap gazdag szokásanyagából a legtöbb közvetlenül az I. világháború után elhalt. A XX. század 30-as éveiben a Dömle nevezetű faluszéli soron, amely a legszegényebb, egyben a legvidámabb emberek utcájának számított, még egyszer megpróbálkoztak a hagyományok újraélesztésével. Ám a háború ütötte sebek túl mélyen ültek, és a kísérlet egy-két próbálkozást élt csak túl.

2003-ban érdeklődtem utoljára adatközlőimtől, hogy az elmúlt sajbóvasárnapon gyakorolták-e a naphoz egykor kötődő hagyományokat. Az egyik asszony ezt válaszolta: Én gyakoroltam. Korán bezártam a tyúkokat, és fánkot is sütöttem, keltet.

73