Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)
Szojka Emese: Fülep Lajos néprajzi gyűjteményének gyarapodása Baján 1922-1927
gyi környezete felé irányult. A Bajához közeli, etnikai, vallási és más vonások alapján a Tolna megyei Sárközhöz sorolható Szeremlén és Érsekcsanádon is megfordult tárgyakat gyűjteni. A bútorok közül az ácsolt ládák származnak innen. A Néprajzi Múzeumba került emberalakos díszítésű példánynak bizonyosan Szeremle a lelőhelye.32 Otthonában a kéziratok tárolására használt „egészen kiváló darab”-hoz, élete végégig ragaszkodott, képeslapot is készíttetett róla. A láda - ahogy dunántúliasan, a falusiaktól hallva emlegette, a „szökröny” - ősi motívumairól szívesen mesélt a fiataloknak, tanítványoknak, akik felkeresték őt lakásán.33 Ezekben az években kerülhetett a gyűjteménybe a 18—19. század fordulójára dátumozható, finom ecsetvonásokkal festett, kis méretű komáromi menyasszonyi láda,34 melynek hasonló példányaiból a bajai múzeum is őriz néhányat. A komáromi ládák egykor gabonaszállító dereglyéken, a dunai kereskedelem útján érkeztek Bajára, ahol vásárokon árusították őket. A múzeumi analógiák alapján feltételezhető, hogy ezt a példányt is Szeremlén gyűjtötte. Bizonyosan a bajai korszak szerzeménye egy piacon vásárolt széles fenekű, mázas fazék, szilke, amelyet Fülep emlékezete szerint „az utolsó bajai fazekastól” vett. A későbbi kutatásokból ismert, hogy Baján még az 1960-as években is működtek fazekasok, kályhások. A bajai piacról kerülhetett egy másik cserépedény35 is a gyűjteménybe, melynek írókás díszítménye az agyagiparos tanfolyamokon elsajátított újszerű mintakészletre vezethető vissza, és az egyik valóban utolsóként működő bajai fazekas, Rácz István műhelyében készült.36 A gyűjtemény sárközi jellegű tárgyait a dunántúli, Tolna megyei falvakból kikerülő anyaggal gyarapította tovább. Fülep jó kapcsolatban állt az ott szolgálatot teljesítő lelkészekkel, akik a gyűjtésben minden bizonnyal a segítségére lehettek. Bajáról gyakran kocsizott át Ocsénybe Szilágyi Bélához és tudós barátjához Arany Déneshez, valamint Alsónyékre, ahol Szappanos Gyulát kereste fel.37 A fekete gyapjúval és flitterekkel „ispilánggal” kivarrt szádavászonból készült sárközi női ing „ümög” és az Ocsényből származó főkötők gyűjteménybe kerülése is erre az időszakra tehető. A Baján töltött évek alatt intenzíven gyarapodó gyűjtemény egyre erősödő sárközi jellege bár érzékelhető, Fülep figyelmét azonban nem kerülték el a környéken élő délszláv nemzetiségek tárgyai sem. Különösen tojásgyűjteménye gyarapodott innen. A hímes tojások tárgyi párhuzamait a fent említett Kovács Antal bajai tanár Néprajzi Értesítőben megjelent bunyevác húsvéti emlékekről szóló közleményében találjuk.38 A gyűjteményi tojásokhoz hasonló díszítmények a cikkben közölt viasszal írt alma és narancs ábráin láthatók. A lerajzolt tárgyakról a szerző fából készíttetett másolatot a bajai múzeum számára, illetve a Néprajzi Múzeumba is került belőlük néhány. A tojásgyűjtemény különlegességei a selyemszövettel és flitter applikált példányok. Felületük aranyos/ezüstös színű drótháló borított, függesztésükre élénk színű selyem/ 32 A Néprajzi Múzeum bútorgyűjteményének 71.57.54. ltsz. ládája. Képe: SZOJKA Emese 2005. 68. 33 Fodor András 1986. 92. 34 A Néprajz Múzeum 52.71.242. ltsz. ládája. Képe látható: SZOJKA Emese 2005. 70. 35 Néprajzi Múzeum 52.71.46. ltsz. tányérja. 36 J. ISTVÁN Erzsébet 1964. 128. 36. ábra. 37 CSÁNYI László 1985. 270-273. 38 KOVÁCS Antal 1903. 196-198. Bunyevácoktól gyűjtött tojásokhoz sorolható pl. a Néprajzi Múzeumban található 52.71.251. ltsz. példány. 185
