Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)
Szojka Emese: Fülep Lajos néprajzi gyűjteményének gyarapodása Baján 1922-1927
bársonyszalag szolgál.39 A szokatlan módon díszített tojások az ismert múzeumi párhuzamok alapján sokáé eredetűnek tarthatók és Hercegszántón készülhettek. A Néprajzi Múzeum Bellosics Bálint gyűjtéséből őriz hasonló példányokat,40 illetve a drávaszögi vegyes nemzetiségű Vörösmartról is vannak ugyanilyenek.41 Ebből a tárgyféleségből azonban a bajai múzeumban található jelentős készlet, s van közöttük olyan, amelyről biztosan tudjuk, hogy Hercegszántón készült.42 Beluleszkó Sándor a hímes tojások sajátosságairól szólva jegyezte fel, hogy egyes horvát ajkú népek „ősi szokásként, tiszteletük jeléül évenkint... küldenek az előkelő családok tagjainak” díszes tojásokat, s talán ezek a különleges módon, polgári ízlés szerint gazdag textúrával ékesített típusok szolgálhattak erre a célra.43 S még további néhány, itt említhető hímes tojás is Baján készült. A „Zsuzsána” feliratos, olykor évszámmal is jelzett írott tojásokat minden bizonnyal Gábor Zsuzsanna, Fülep Lajos felesége festette a gyarapodó gyűjtemény számára.44 A parókián megforduló ismerősök emlékezetében a hímes tojásgyűjtemény képe rögzült elsősorban, mint a lakás legjellemzőbb színfoltja. Major Máté, a bajai származású építész felesége - aki a Nyugat alapító Fenyő Miksa ott élő családtagjaként járt Fülepéknél - emlékezetére hivatkozva írta, hogy „papi lakása ... gazdag volt kultúrában, könyvek, képek, néprajzi tárgyak telítették a belsőket, köztük például egy remek húsvéti tojásgyűjtemény”.45 Négy, feltételesen bajai készítésűnek tartott textília is tartozott a gyűjteményhez. Ezek csak az 1960-ban felvett jegyzéken szerepelnek. Köztük kettő, hosszúkás alakú szövött, hímzéssel díszített szádavászon értelmezhető valamelyest. Anyaguk, jellemző díszítési technikájuk valamint méretük alapján lehet arra következtetni, hogy bajai, Baja környéki bunyevác szőttesek lehettek. Az ilyen típusú, áttetszőén vékony, fehér vásznakat a bunyevác nők szőtték pamutfonal felhasználásával. Valójában ugyanaz az anyagminőség, mint a gyűjtemény torontáli „szerb vásznai”. Díszítésük sajátosságát a szövőszéken felvetett láncfonalak közé kézi munkával, tűvel behúzott vékony fonalból szedettes csancsánás technikával kialakított minta adja, amely változatos növényi és figurális ornamensekből áll. A hagyományos női és férfi ünnepi ingek, a díszkendők a peskírek illetve a szemfedélnek való lepel készült ilyen anyagból; legkorábbi példányai a múzeumi emlékanyagban a 18. századból maradtak fenn.46 Végig tekintve a bajai évek alatt gyarapodó gyűjteményen látható, hogy Fülep választása a falvakban fellelhető népi tárgyak közül a művészi értékekben gazdag, a lokális kultúrák fénykorából származó példányokra esett, ezekből emelt ki egyet-egyet a maga számára. A gyűjtemény életében a bajai korszak az emelkedő periódust jelenti. A kiteljesedés helyszíne azonban a következő állomáshely Zengővárkony lesz, ahol elnyeri a tulajdonosától ráruházott rendeltetésszerű szerepet is. 39 Ebből a csoportból egyetlen tojás maradt meg: Néprajzi Múzeum 52.71.339. ltsz. 40 Néprajzi Múzeum 32472-32473. ltsz. 41 Néprajzi Múzeum 42033. ltsz. 42 Türr István Múzeum néprajzi gyűjteményében lévő 88.2.6. leltári számú tojás. Köszönöm Kothencz Kelemen segítségét a bajai sokáé tojásokról adott információkért. 43 BELULESZKÓ Sándor 1905. 114. 44 A Néprajzi Múzeum 52.71.284. ltsz.; ill. 52.71.291. ltsz. tárgyai. 45 MAJOR Máté 1975. 8. 46 BÁLDY Flóra 1968. 95-107. 186
