Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)
Szojka Emese: Fülep Lajos néprajzi gyűjteményének gyarapodása Baján 1922-1927
SZOJKA EMESE FÜLEP LAJOS NÉPRAJZI GYŰJTEMÉNYÉNEK GYARAPODÁSA BAJÁN 1922-1927 A bajai nemzetiségkutató konferencia alkalom arra, hogy Fülep Lajos részleteiben kevéssé ismert néprajzi gyűjteményéről szólhassunk. A művészettörténészt lelkészi hivatása egy ideig, 1922 és 1927 között az északbácskai városhoz kötötte, ahol a református eklézsiát vezette.1 Fülep Lajos korábban megkezdett néprajzi tárgyakra irányuló gyűjtései a Baján eltöltött évek alatt oly mértékben folytatódtak, hogy az innen és a környező falvakból származó, jelentős mennyiségű magyar és nemzetiségi anyagból álló kollekció igazi magángyűjteménnyé fejlődött. Fülep Lajost (1885-1970) az úgynevezett második reformnemzedék XX. század elején fellépő nagy generációjához szokták sorolni, melynek vezető egyéniségei a magyar szellemi és művészeti élet megújítását tűzték ki célul. Működésük egybeesett a társadalomért felelős gondolkodásmód tudományos alapokon szerveződő csoportjainak megjelenésével is.1 2 Fülep személyesen kötődött a Lukács György köré szerveződő Vasárnapi Kör tagjai közül csak a legismertebbeket kiemelve Tolnay Károlyhoz - a később nemzetköri hírű művészettörténészhez -, vagy a Nyugatosok köréből Adyhoz, Füst Milánhoz, Elek Artúroz, a Párizsból hazatért művészek közül Csók Istvánhoz. E nevek csupán viszonyítási pontok Fülep életútjának korai, ám annál jelentősebb szakaszához, fémjelzik a szellemi fejlődését meghatározóan befolyásoló közeget. S később a népi írók, Kodolányi János, Illyés Gyula, Németh László, majd tanítványai és hívei a pécsi és budapesti egyetemen Martyn Ferenc, Takáts Gyula, Weöres Sándor, az Eötvös Collegiumban Németh Lajos, Fodor András és más fiatalok, írók, költők, publicisták gyűltek köré, akiket vonzott széleskörű, egyetemes léptékű, szuverén gondolati rendszert építő intellektusa, társadalmi kérdések iránt fogékony magatartása, emberi kvalitása, egyénisége. S jóllehet mára már kevesen maradtak, akik még személyesen ismerhették őt, nagy idők nagy tanúját, ám publicisztikai munkássága, tudományos életműve, társadalmi szerepvállalása fontos része a XX. századi magyar közgondolkodásnak. A művészetfilozófiájában lefektetett rendszer ma is alapköve a művészettudománynak. Saját korára, a századforduló művészeti jelenségeire reflektáló kritikája az értelmezés tartományában az egyik legfontosabb hivatkozási pont ma is, mint ahogy a Magyar Nemzeti Galériában nemrég bemutatott „Nemzet és művészet. Kép és önkép” című kiállítás katalógusának írásai erre rámutatnak.3 Szellemi hagyatékának időszerűsége mellett, különös fordulatokkal jellemezhető életútja, a huszadik századot szinte átívelő pályája azonban tartalmaz még olyan részleteket, motívumokat, melyek felderítése tovább árnyalhatja a róla kialakított képet. Életének ehhez a feltáratlan területéhez tartozik néprajzi gyűjteménye is. Jóllehet akik életében 1 DIZSERI Eszter (szerk.) 2003. 104-117 2 HORVÁTH Zoltán 1961. 3 KIRÁLY Erzsébet - RÓKA Enikő - VESZPRÉMI Nóra (szerk.) 2010. 179
