Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)
Szojka Emese: Fülep Lajos néprajzi gyűjteményének gyarapodása Baján 1922-1927
megfordultak magánkörnyezetében láthatták a lakását díszítő népművészeti tárgyakat, többen meg is emlékeztek róla.4 Újabban Fülep Eötvös Collegiumban eltöltött éveinek, budapesti tanári tevékenységének felelevenítése kapcsán irányult a figyelem néprajzi gyűjteményére.5 Ez az apropó vezetett a felkéréshez, hogy a kollégium alapításának 100. évfordulójára megjelenő kötetbe ismertessem néprajzi tárgyait, amelyeket ma a Néprajzi Múzeum őriz.6 Az előkerült dokumentumok és a fennmaradt tárgyi emlékanyag szerint a Fülepféle gyűjtemény több mint ötszáz tételből állt, tehát szám szerint is jelentős. A kollekció gyűjteménnyé formálódásának külön története van, s tárgyai között bizonyos belső öszszefüggések is felfedezhetők. Összetételének meghatározására, értékének felbecsülésére akkor került sor, amikor állami kézbe történő adása felmerült. 1947-ben Fülep Lajos tanári meghívást kapott Budapestre, az Eötvös Collégiumba, amit elfogadott. Ehhez fel kellett adnia hivatását, a lelkészi tevékenységet és egész korábbi életformáját, lakhelyét a baranyai Zengővárkonyban. Néprajzi tárgyait a fővárosba költözés és a kollégiumban lakás költségeinek fedezésére bocsátotta az állam tulajdonába. Akkor ez praktikusan azt jelentette, hogy a gyűjteményt, a feltelepülést követően, a kollégium egyik könyvtárszobájában helyezték el, ahol a hallgatók is láthatták, „megcsodálták” a kiállításszerűen elrendezett tárgyakat.7 Néhány évvel később, amikor az államosítási hulláma a kollégiumot is elérte — a tanári elitképzés tekintélyével rendelkező intézmény önrendelkezési jogát vesztve közönséges diákszállóvá alakult - Fülepnek is mennie kellett. Néprajzi gyűjtemény az Akadémia kezelésébe, majd 1952-ben a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának közvetítésével a Néprajzi Múzeumba került, ahol tárgyait leltárba vették.8 1960-ban, a magánygyüjteményekre vonatkozó állami rendelkezés következtében derült ki, hogy Fülep Lajos birtokában vannak még további néprajzi tárgyak, amelyek védettség alá helyezését a tulajdonos maga kérvényezte a minisztériumtól. A gyűjteménynek erről a másik, mintegy száz tárgyat magába foglaló részéről a védési eljáráshoz készült jegyzékből tájékozódhatunk.9 Végül Fülep halálát követően 1971-ben a lakáson maradt gyűjtemény egy része is a Néprajzi Múzeumba került.10 Eladóként a tulajdonos házvezetőnője szerepelt, aki egy ügyvéd segítségével kezelte hagyatékot. Ezzel a gyűjteményrésszel együtt kaphatunk szinte teljes képet Fülep Lajos néprajzi magángyűjteményről, amely még kiegészül a védés alkalmával a lakáson felvett, az ott járt néprajzosok Kresz Mária és K. Csilléry Klára készítette tárgyjegyzékkel, amely 4 Fülep Lajos a Zengővárkonyban eltöltött lelkészi évek alatt, 1927 és 1947 között adott végső formát néprajzi gyűjteményének mind jellegét mind elhelyezésének módját tekintve. A Zengővárkonyban látott gyűjteményről Kodolányi János író nyújtott érzékletes képet, aki 1934-ben kereste fel a lelkészt otthonában, a falusi papiakban (ifj. KODOLÁNYI János - KODOLÁNYI János 1963.50.). A zengővárkonyi gyűjteményről fénykép is maradt fenn. Gönyey Sándor néprajzkutató, a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Tárának munkatársa készített felvételt a könyvtárszobában elhelyezett gyűjteményről 1930-ban: NM F 63582. 5 TÓTH Károly 2009. 109-125. « SZOJKA Emese 2011. 236-271. 7 TÓTH Károly 2009. 121-122. 8 Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattára: Nyilvántartási Osztály Iratanyaga, 1/F-D. A tárgyak 52.71.1— 52.7.358 leltári számmal kerültek a múzeum törzsanyagába. 9 NM EAD Nyilvántartási Osztály Iratanyaga: 1/F-E. Védett gyűjtemények III. 5. doboz. 10 Az 1971-ben megvásárolt Fülep-féle gyűjtemény tárgyait 71.57.1-71.57.71 leltári számon tartják nyilván. A sárközi gyermekrajzokat az Ethnológiai Adattár Rajzgyűjteménye kapta meg: R 13329-13383. 180
