Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)
Fodor Ferenc: Bátyai ártéri erdők, gyümölcsösök és a szilvaőrzés
nincs. ... Van községi faiskola, a tanító kezelése alatt, aki fanemesitésben is oktatja az iskolás gyermekeket. ” - írta még a szerző.34 A bátyaiak nyilván nem voltak olyan szakértői a gyümölcsészetnek, mint a túlpart! magyarok. A gyümölcsfák általában magról szaporodtak, vagy csemete korukban ültették át őket. Termékenységüket sokkal inkább irracionális varázscselekményekkel igyekeztek biztosítani. íme, néhány ilyen hiedelem-cselekmény: ,,Ha fát ültetünk, az asszony pisáljon bele a lukba, akkor megfogan a (gyümölcs) fa-”35 „Adám-Éva napján este, ahogy kifőzték a tésztát, a csikmakot átszűrte anyám, a vödörbe öntötte (a forró vizet), söprűvel mentem öntözni, szentelni a gyümölcsfákat, hogy teremjen sok.”36 37 „A karácsonyi tésztalevet a gyümölcsfa gyökerihez öntötték, akkor jól terem?1 Éjféli misérül, mikor meggyüvünk, megyünk megrázni a fákat, hogy olyan bő termés legyen, mint ahányon a templomba vótunk,”38 „Fát Farkas napkor kell kivenni átültetni. Az a századik nap. ”39 A félvad farkasalmát kelés gyógyítására használták.40A szilva jelentőségét mutatja, hogy a böjti tánctilalom megsértőit a szilvatermés lehullásával fenyegették.41 Bátyán ugyanúgy, mint a túlparti Sárközben azért szorult vissza a gyümölcsé-szet, mert a lakosság egyre inkább a földműveléssel (nálunk kertészkedéssel) kezdett foglalkozni. A gyümölcsfákkal alig törődtek. Andrásfalvy további megállapítása azonban, miszerint a gyümölcs szedése, értékesítése maradt el, mert ez egybeesett a legsürgetőbb nyári és koraőszi mezőgazdasági munkákkal, Bátyán csak a korai gyümölcsök esetében fogadható el.42 43 Koranyáron ugyanis a kapálás, Kisasszonynap után pedig a paprikaszedés minden munkaerőt igénybe vett. Nincs adatunk arra vonatkozóan, hogy éppen a bátyai gyümölcsösök termését árusították vagy cserélték volna a távolabbi településeken, de ez valószínűsíthető. A Dunától távolabb eső helyek ugyanis - egészen a Vörös mocsárnál kezdődő Homok-hátságig - alkalmatlanok voltak gyümölcstermelésre, s itt nem is volt hagyománya ennek. De a sárköziek gyümölcs-cserekereskedelme mégis csak létezhetett. Bajnai éppen ezen kesereg 1862-ben: „Mennyi kosár jó és drága búza adatik cserébe rósz és értéktelen gyümölcsért különösen a kalocsai pusztákon! Pedig könnyen meg lehetne tenni, hogy a puszta s többnyire kerítetlen háztelkek jó gyümölcsfákkal beültetve virítsanak.”*3 GYÜMÖLCSŐRZÉS Bátyán nemcsak a szilvát, hanem egyéb gyümölcsöket is őriztek. így a cseresznyét, meggyet, almát, körtét, földiepret, dinnyét is. Az őrző hálóhelyéül szolgáló kunyhót 34 GALGÓCZI Károly 1876. III. 307-308. 35 FEHÉR Zoltán 1975. 995. 36 FEHÉR Zoltán 1975. 1004. 37 FEHÉR Zoltán 1975. 1006. 38 FEHÉR Zoltán 1975. 1005. 39 FEHÉR Zoltán 1975. 1007. 40 FEHÉR Zoltán 1975. 1361. 41 FEHÉR Zoltán 1975. 191. 42 ANDRÁSFALVY Bertalan 1976. 250. 43 BAJNAI József 1862. 20. 171
