Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)
Fodor Ferenc: Bátyai ártéri erdők, gyümölcsösök és a szilvaőrzés
tűzre, és épületre elég”}9 A hajdani erdők kipusztításáról az úrbéri per során 1858-ban is szó esett: „a kaszálók közül sok darab részint az erdő szélin, részint bent fákkal van körülvéve, némely kaszáló darab épségben lévő zöld fák alatt terül el — a vizsgálat alatt az tapasztaltatott, miképpen az öreg erdő alatt az aljfa ligetenkint kiirtatik, és így a kaszálók szaporíttatnak, a fiatal cserjékben pedig a kivágott fák tuskója most is látható.”10 A régies szóalakot megőrző Körtvélyes dűlő elnevezése azt bizonyítja, hogy ott valamikor - talán az Árpád-korban - vad vagy félvad gyümölcserdő állott. A Kalocsai Sárköz mocsaras, erdős jellegét Simonyi Jenő 1882-ben részletesen bemutatta tanulmányában. Ebből ide kívánkozik két mondat: „A Dunamellékét egész hoszszában fűzesek és nyárfa bozótok borítják, melyeket tavaszszal többnyire a Duna árja borít. Épen ezért csak a magasabb helyeken képes e bozót erdővé nőni. ”21 1720-ban a jobbágyok a faizást a füzesekből végezték.19 20 21 22 23 A bátyai határ korábbi jelentősebb erdőségeiről a História Domusból értesülünk. 1764-ben Lukits János egyházi adminisztrátor kezdte vezetni az egyháztörténetet. Bevezetőjében leírta, milyen volt a bátyai határ a délszláv beköltözők érkezésekor, vagyis a XVII. század végén: „Bátya község Solt megyében, jelenleg Pest megyével összekapcsolva, minden oldalról erdővel van körülvéve, melyek közül legnevezetesebb a Tira."23 Ugyanitt az erdei szállások meglétére is gyanakodhatunk, mert ezt olvassuk: „a lakosság az erdőkben szétszórtan él.” Valószínűleg itt a régi lakosság maradékait, vagyis a bátyai magyarokat kell értenünk. A bátyaiak 1560-ban - igaz nagyon szerény mértékben - adóztak gyümölcstermésük után a töröknek.24 Az urbárium előmunkálatai során a kérdőívre adott válaszukban gyümölcsös és káposztás kertjeikről vallanak.25 Száz évvel később még az úrbéri perben is jövedelemforrásaik között első helyen a gyümölcsöt említik. Amint feljegyezték: „ ...a lakosság legbecsesebb [bevételi forrását] gyümölcs, hagyma, káposzta és egyéb zöldségeiket dúsan termő iparföldjeik képezik.’’26 27 Az erdők fokozatos irtása miatt 1851-ben már csak 206, 1935-ben pedig 149 kh erdeje volt a falunak. Ez utóbbi évben - nyilván csak becslés alapján közölt számadatok szerint - Bátyán 726 gyümölcsfa volt található. (Cseresznye, meggy, alma, körte, birs, szilva, dió. Érdekes, hogy a homokhátságon gyakori barack itt alig fordul elő. Nem szereti ezt a talajt. Néhány év alatt általában kiszárad.) A felsoroltak közül legjelentősebb mennyiséget a szilvafa képviselte 360 darabszámmal. A bátyai határt 1960-ig (a téeszesítésig) a kertek (bosztánok) végében, a dűlőutak mentén zöldellő ligetek, berkek jellemezték, amelyekben rendszerint gyümölcsfák is bőven akadtak. Néhány hatalmas, öreg gyümölcsfa a legutóbb időkig egykori vagy későbbi tulajdonosának a nevével helyzetviszonyító helynév lett. Ilyenek: Darnyákova vótye, Fiskárosevo vótye, Gécin vótye, Gergelova visnye, Marinkina ruska, Sárikina vótye, Tilkino vótye, Utkaparovjevo visnye.11 19 VÁLYI András 1796.1. 144. 20 PL. Úrbéri iratok. Bátya IV. 1858. 21 SIMONYI Jenő 1882.286. 22 OL. C. P. I. No. 8. 1720. 23 KÉL. Bátyai plébániai iratok. História Domus. 24 VASS Előd 1980. 99. Az adó egy százalékát sem érte el a gyümölcsadó. 25 FEHÉR Zoltán 1996. 177. PL. Úrbéri iratok. Bátya III. 1767. 26 FEHÉR Zoltán 1996. 178. PL. Úrbéri iratok. Bátya III. 1862. 27 A vótye gyümölcsöst, a visnye meggyest, a ruske körtést - körtvélyest - jelent. 169
