Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)

Fodor Ferenc: Bátyai ártéri erdők, gyümölcsösök és a szilvaőrzés

túl a dunai részén részletesen regisztrálta, a Kalocsai Sárköznek viszont csak a pereméről, Ordasról és Patajról közöl adatot.7

E szokásoknak a szépirodalomban már korábban megjelent színes leírása,8 a néprajzi irodalom azonban csak jóval később számolt be azok mibenlétéről.9 A Magyar Néprajzi Lexikonban is csak a szőlőőrzés kapott címszót, a szilva- és általában a gyümölcsőrzés nem, habár ezeknek is van néprajzi tanulsága.10 11

Fél Edit 1950-es szeremlei gyűjtése idején együtt említi a szőlő és szilvaőrzést, amelyekről az adatközlők már, mint régi, mára megszűnt szokásról beszélnek: ,,10-12 éve van annak, hogy a lányok nem őrzik többé se a szilvát, se a szőlőt. Ekkor szűntek meg a háló tanyák. Azóta van az, hogy a szőlőhegy a férfiak tanyája lett. ”11

A továbbiakban a fenti szokásokhoz hasonló, de azoktól sokban eltérő, mára szinte elfeledett bátyai szilva- és gyümölcsőrzés hagyományának feltételeit és emlékeit mutatom be.

ERDEI GYÜMÖLCSÖSÖK

„Gyümölcstermelésünkben évszázadokon keresztül az ártéri erdőknek, illetőleg az azokból kialakított vagy irtott gyümölcskerteknek nagy szerepe volt, mert ez a nedves talaj kedvezett legtöbb és legértékesebb gyümölcsfajtánk növekedésének és természetes szaporodásának" - írta Andrásfalvy Bertalan 1975-ben.12 13 A szerző munkájából kiderül, hogy így volt ez szinte országszerte. Hofer Tamás szerint is a „somogyi erdők tele voltak vadgyümölcsfával”.13 Az ártéri gyümölcsösök jelentősége a XIX. század második felében az új bőven termő nemes fajták elterjedésével visszaesett.14 A XVIII. századi térképek és leírások mind azt bizonyítják, hogy a bátyai határ Duna menti része erdőkkel volt borítva. A máig élő Kerek dűlő neve a régi magyarban erdőt jelentett. De erdőre utal a Dolnya suma (Alsó erdő) és a Szracsak (Szarkás) helynév is. Ezekben pedig elsősorban a mocsári tölgy uralkodott. A tölgyerdők maradékán a XIX. században a nemesi közbirtokosság osztozott.15 Az 1864-ben készült kataszteri térképen a mai Zátony még szigetnek látszik, s neve: Makos sziget. (Sic!) Az utolsó hatalmas, legalább kétszáz éves tölgyfát a faluhoz közel, az 1960-as években vágták ki.16A Pap erdejében (később Pap berke vagy Paberka lett) még az 1733-as Contractus tiltja a jobbágyoknak a tölgyfa irtását.17 A Duge nyiva nevű, valószínűleg tölgyerdő akkor semmisülhetett meg, amikor ott 1771-ben a templom építéséhez 80 000 téglát égettek.18 Vályi 1795-ban azt írta: „Határjában fája

7 ANDRÁSFALVY Bertalan 1976. 269.

8 BAKSAY Sándor 1917. 282-283.

9 CSALOGOVITS József 1938.; SZENDREY Ákos 1938.; LÁBADY Károly 1996.

10 UJVÁRY Zoltán 1982.

11 BÁRTH Dániel 2003. 90.

12 ANDRÁSFALVY Bertalan 1975. 250.

13 HOFER Tamás 1955. 138.

14 KOSA László - HOPPÁL Mihály 1979. 384.

15 FEHÉR Zoltán 1996. 141.

16 Törzsét három ember alig érte körül. Azért kellett kivágni, mivel a téesz traktorai alatta hűsöltek, ott tankoltak, ott töltötték fel gépeiket vegyszerekkel, a talajt elfertőzték, s a fa kiszáradt. A tölgyfához fűződő boszorkány-leleplező hiedelem, hogy ha tölgyfavesszőből készítünk söprűt, aztán karácsonykor azzal söpörjük a szemetet, éjféli mise után megjelenik a boszorkány. FEHÉR Zoltán 1975. 1642.

17 FEHÉR Zoltán 1996. 142.

18 FEHÉR Zoltán 1996. 142.

168