Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)
Kustár Rozália: Bácskai németek Érsekhartán
A paprikának szánt területet már ősszel megtrágyázzák és megszántják. Tavaszszal, ültetés előtt egy héttel a területet gyomirtózzák. A gyomirtót és a műtrágyát letárcsázzák. Az adatközlők, még jól emlékeznek arra, amikor kézzel palántáztak. „Régön a paprikát kézzel fúrták. Utallóval hosszába és körösztbe is fölutalták. Ki volt kockázva a föld. Az utalló két oldalára voltak erősítve a fogak mögfelelő távolságra. Fúrú után mindig locsolták. A gép után nem locsolunkMa szinte minden gazdaságban van traktor és palántázógép. A ládában lévő palántát félmarkonként kirakják a palántázógépen lévő deszkára, ahonnan az ültetők menet közben leszedik. Az 1960-as évek elejétől egyre többen helyre vetették a paprikát. A munka-folyamatot kétsoros, lóhúzatós géppel végezték. Ezt a gépet helyi lakatos készítette és bérbe járt paprikát vetni. Ma már traktor után való pneumatikus rendszerű vetőgépekkel vetik a magot. Ezt vállalkozók végzik. A magvas paprika termesztése kevesebb munkával jár, de a kelés minősége az időjárástól függ. Ha keléskor nem esik megfelelő mennyiségű csapadék, akkor a föld teteje megkeményedik, a csíra nem tud kitörni a talajból. Ekkor gereblyével, szegecses fahengerrel próbálják lazítani a talaj felszínét. Ez fáradtságos munka és sokszor nem is jár eredménnyel. Ilyenkor az egész területet újból kell vetni. Kelés után megkapálják és kiegyelik, ahol túl sűrűn kelt azt kitépik, esetleg a ritkábban kelt helyre ültetik. Ma már a mo-dern vetőgépek egyenletes tőtávra vetik a magot. A magvas paprikát legalább négy-ötször kell megkapálni. Vegyszerezése és vegyszeres gyomirtása hasonló az ültetett paprikáéhoz. SZEDÉS Szedéskor a nagyobb területtel rendelkező családok napszámosokat fogadnak. „Hétszáz dinár a napszám. Hatra ide eljönnek, égy pálinkát mögisznak. Közel vannak a földjeink. Traktorral vagy biciklivel mögyünk ki a földre. Nyolc óra felé röggeli, égy fél óra. Tíz óra körül pipahuja, rágyújtunk. Délben égy óra pihenés. Négy óráig szödjük. Ha korábban végzünk, akkor is kifizetjük az egész napot. Ismerősök, helybeliek. Egy hónappal előre költ fogadni. Nejlon zsákba szödjük. Mikor tele van a zsák, van égy embör aki visz égy rezerva zsákot, az kicseréli. Fölhordja a prikolicára. ”11 12 A paprikát az időjárástól függően háromszor szedik. Az utolsó szedésre a fagyok beállta előtt kerül sor. Átadáskor hídmérlegen mérik le, majd az üzem udvarán prizmába öntözik. Raselzsákban is tárolják. Két-három hetes utóérlelés után kezdődik a feldolgozás. Azok a gazdaságok, akik saját malommal rendelkeznek, maguknak termelik meg a paprikát. FELDOLGOZÁS Martonoson a hagyományos feldolgozás az 1960-as évekig élt. A leszedett paprikát fölfűzték, a füzéreket az eresz alatt fölfüggesztett fába vert szegekre aggatták. A paprikafűzés az asszonyok feladata volt. Az 1970-es évektől a szikkasztás új módszere, aszütyűzés vált általánossá. Favázra szerelt alumíniumlemezből készült tölcsér segítségével vékony raselzsákba töltik a pap-11 Sőreg József (1959) 12 László Mária (1945) 161
