Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)
Kustár Rozália: Bácskai németek Érsekhartán
Kovács is volt Érsek-Hartán: Naftzék (lovat is patkóit, ekevasat csinált). Egy időben cipész is volt itt, de az továbbvándorolt, továbbá két csősz, esztergályos, molnár, asztalos és tejcsarnok is üzemelt a majorban. Minden héten jött a tojásfelvásárló asszony, aki nem darabra, hanem kilóra vette a tojást.26 27 28 A majorsági épületek közül több megélte a XXI. századot, egy részüket juhhodályként hasznosítják a helyiek. Azt, hogy a majorsági központ elindult az önálló községgé válás útján, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1936-ban temetőt jelölt ki az érsekség. Korábban halottaikat Dunapatajon temették el a helyiek. A temető ma is megtalálható, egy kis, kb. 30*30 méteres, orgonafákkal körbekerített tér az egykori érseki istállók közelében. Néhány síron német felirat olvasható. Az egyik sírkövön népviseletbe öltözött asszony és férje fényképe látható. Külön kis csoportban sorakoznak a gyermeksírok. Szinte minden sír gondozott, több kővel fedett. 2008-ban készült el helyi adakozásból, a Merkvi család fiatal tagjának vizsgamunkájaként a temető kapuja. A temetőbe, bár ritkán, ma is temetnek. Legérdekesebb a sorsa a hatalmas uradalmi magtárnak, mely a második világháború után rövid ideig mészárszékként is üzemelt. Majd Kühner János plébános kezdeményezésére, aki a bácskai németek leszármazottja volt, az épület átalakításával jött létre a Szent Gellért kápolna 1948-ban. Neki köszönhető, hogy az érsekség itt önálló plébániát alakított ki. A teljes alakos szenteket ábrázoló freskókat Prokop Péter festette. A hatalmas belső teret téglából rakott karzat tagolja, a szentély felöli oldalon pedig „a Termelőszövetkezet idejében a tagság kérésére a templom mellé épült egy kis szolgálati lakás”,2’’ mely később a falak áttörésével - napjainkig imaházként szolgál. Díszes neogótikus oltárát a hívek megfogyatkozásával a hartai plébános nemrég behozta Hartára, most az itteni katolikus templom dísze. Nagykékesen egészen 2011 tavaszáig a Szentkirályról behozott oltár és a szentkirályiak búcsújáró zászlói voltak kint, majd ezek a Pataji Múzeumba kerültek. Az 1990-es évek közepén „egyházi képviselők társaságában megjelent egy kiskőrösi vállalkozó, hogy bontási anyag ellenében lebontja a templomot”.2'1’ Szerencsére a kápolna még áll, bár a padlására beköltözött galambok nagy pusztítást tesznek a belső térben és az épület beázik. Mise csak egyházi ünnepeken és a Gellért napi búcsúkor (szeptember 24.) van. Látogatásunkkor így mesélt az egyik legidősebb Nagykékesen élő asszony: „Hárman voltunk vasárnap misén, az atyának is teher kijárni, csak szalad tovább, nincs idő semmire... értünk meg minek misét tartani? Énekelni se tudunk..." A kápolna mellett ma is megvan az a nagy kút, ahol legtöbbet játszottak a gyerekek. Nagykékes közelében van a kopolya (Krószhartaer Koboja),29 ahova mosni, a lovakat, fürdetni, fürödni jártak le. „Nagyon veszélyes volt, mert mély volt. Egyszer a nyári úton jött egy lovaskocsis vágtában. A lovak nem tudták bevenni a kanyart, és a kobolyába zuhantak. Mind elpusztult. ” - idézte gyerekkori emlékeit Kühn Antal. Erna Piffl (1938) jegyzett fel egy gyerekmondókát, melyet a disznóvágásokkor adtak elő Kékes pusztán: 26 DEUTSCHLE, Jacob 1992. 27 NÁNAI András é. n. 28 NÁNAI András é. n. 29 RÉTFALVI Teofil 1977. 154
