Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)
Kustár Rozália: Bácskai németek Érsekhartán
Die Evi hat a nai Rock, der steht wie a Nägelistock. Veigeli, rosa Blümelein, An dem Rebstock wächst der Wein. Évának van egy új szoknyája, Úgy áll, mint egy szőlőkaró. Ringasd rózsa virágocskám, A szőlőtőn növekszik a bor. Die Ev BäsI hat a naie Haub, Éva néninek egy új főkötője van, die steht wie a Turteltaub. Úgy áll, mint egy turbékoló galamb. Veigeli, rosa Blümelein, Ringasd rózsa virágocskám, An dem Rebstock wächst der Wein. A szőlőtőn növekszik a bor. A BÁCSKÁI NEMET TELEPESEK ÖRÖKSÉGÉ A Hartával való kapcsolatot, a vasút- és a hajóállomás megléte jelentette, közigazgatásilag oda tartoztak, így a helyi adókat oda fizették. Hartára és Patajra vásárba jártak, orvos Hartán volt, állatorvos Hartán és Dunapatajon, lisztet őröltetni a hartai Volenik malomba mentek. Halottaikat 1936-ig Dunapatajon temették el. Akasztóiakkal, patajiakkal, szentkirályiakkal az Érsekhartán élők gyakran házasodtak, Hartával nemigen volt kapcsolat, hiszen bár itt szintén svábok laktak, más nyelvjárást beszéltek, más vallásúak voltak, más viselet- és szokásvilágot képviseltek. Mindamellett a hartaiak árgus szemmel figyelték az érsekhartaiak gazdálkodását. Gottschall Péter nagymamája - magyarra fordított - szavai sokat elárulnak a két helyiség lakosságáról: „A nagyhartaiak a svábok, mi kishartaiak hartaiak vagyunk, ők jobban gazdálkodnak, mint mi, és nem lopnak. Náluk kint lehetett hagyni - és kint is hagyták a boronát, hengert a föld végében, a hartaiaknál ezt reggelre ellopták volna. Sokkal jobban vigyáztak értékeikre. Míg Hartán nemigen akadt iható vizű kút — hol döglött macskát, hol mást találtak benne, addig a nagyhartaiak erre is sokkal jobban odafigyeltek...” NAGYKÉKESIEK A SZERZŐDÉS LEJÁRTA UTÁN 1943-ban lejárt az érsekséggel kötött szerződés. „Jó volt ott lakni, megértették egymást az emberek!” — vallotta Kühn Antal. Ennek ellenére a háború sodorta időkben többen visszamentek szülőföldjük közelébe, csak néhányan vásárolták meg itt a felkínált birtokrészt. A háború után a német nemzetiségűek megpróbáltatásairól Nagykékes vonatkozásában alig tudunk valamit. Bár sok jel arra mutat - temetőalapítás, önálló plébánia létrehozása -, hogy a közeli Dunatetétlenhez hasonlóan önálló településsé is alakulhatott volna a XX. század derekán ez az egykori érseki majorsági központ, mégis egészen másképp alakult sorsa. Az 1986-ban összeállított, egykor Nagykékesen éltek névjegyzéke szerint 63 család észak-bácskai településekre, 29 család Kalocsára és környékére, 22 Dunapataj és környékére, 6 Akasztó és Újsolt környékére telepedett, míg Hartán 12-en, Nagykékesen 3 család maradt. 27 leszármazott Magyarország más vidékein, 15 Németországban, 1-1 család Szerbiában, Kanadában, Brazíliában és az USA-ban élt.30 Nagykékesen ma 15 lakóház áll üresen, 27 házban körülbelül 50-60-an laknak. A környező nádas területek náddepói vannak itt, és a majorsági hodályokban birkákat tarta-30 NÁNAI András é. n. 155
