Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)
Ferkov Jakab: A Mohácsi-sziget nyugati részének benépesülése
körül, és ezeken belül gyakran irtáskerteket is kialakítottak. Tehát ezzel egyrészt a téli takarmány alapja a szénát adó rét lett, másrészt a veteményeskert is a birtokost szolgálta.11 Az ármentesített földeken nagy hozamokkal kecsegtető, több munkaerőt igénylő földművelés megindulása után földhöz jutó letelepedők számára a szállások adta települési keret azonban már szűk volt. Ezért egész családokat befogadó és állandó lakhelynek megfelelő házakat, illetve a földműveléshez szükséges eszközök tárolására alkalmas épületeket, valamint nagyobb fészereket, istállókat és ólakat kezdtek építeni. Ezeknek, a tartósabb szerkezetből épült tanyáknak a lakértéke már szinte elérte a városi parasztházak értékét is. Mivel a felosztásnál a szegényebbeknek kisebb rétilletőséget állapítottak meg, azt a városhoz közelebbi részeken mérték ki, és itt kisebb változtatásokkal tovább éltek az idővel ugyancsak tanyának elkeresztelt, általában átépült vagy bővített szállások. Ezek a hozzájuk tartozó, főként kertként, rétként hasznosítható kevés föld miatt nem minden esetben tették lehetővé önálló parasztgazdaságok létrejöttét, hanem továbbra is csak kiegészítő funkciókat láttak el. Városi házban lakó,jobb parti szántókat is birtokló gazdájuk vagy egyes családtagok által időszakosan lakott, ideális állatnevelő helyek szerepét töltötték be. Míg a nyugati részen, különösen a Duna közeli rétek övezetében a fokok, illetve a még görbén vezetett földutak mentén helyezkedtek el a szállások, és később ezekből lettek a tanyák, illetve ezek laza csoportjából a települések, a sziget belseje felé haladva keleti irányba, többnyire olyan helyen épültek a tanyák, ahol szállások nem voltak. Ezek legtöbbször a felosztás után kialakított, egyenes vonalú dülőúthálózat közelében, a nagyobb birtok szélén keletkeztek, miközben a szállásokat a telekrend kialakításakor felszámolták. Az ilyenfajta tanyarendszer kialakulása az árvízmentesítéssel kezdődött és egészen az 1956-os jeges árvízig tartott. Az előbbihez tartoztak - északról délfelé haladva - a Kanda és Sebes fokok partjain a „Mohácsi szállások”, Papkert és Porond, illetve ezektől kissé keletre a Verbán szállás, a Kalkán szállás, az Éles szállás, még lejjebb a Riha szállás, Sáros szállás és Csóka szállás, melyekből később megszületett Alsó- és Felsőkanda, Élesd, Riha, Sáros és Homorúd, illetve 1956 után Dunafalva, Sárhát és Újmohács.'2 A szigeti lakosság nemzetiségi és foglalkozási struktúrája a városihoz hasonlóan vegyes volt, és a nemzetiségek területenként - ha nem is éles határokkal elválasztottan, de - kimutathatóan elkülönültek. A nemzetiségi összetétel az 1900-1930. évi népszámlálások adataiból nagyon jól kimutatható és az adatok arról is tanúskodnak, hogy a németek és különösen a sokácok, azaz horvátok betelepedése erőteljesebb volt a magyarokénál. 11 12 Év Lakosság magyar német sokác egyéb Összesen (fő) fő% fő % fő % fő % 1900 124 72,5 246 14,5 140 8,3 76 4,7 1686 1910 1889 69,2 439 16,0 290 10,6 110 4,0 2728 1920 2371 64,5 722 19,6 448 12,2 131 3,5 3672 1930 2980 68,4 645 14,8 710 16,3 20 0,5 4355 1. táblázat A Mohácsi-sziget lakosságának anyanyelv szerinti megoszlása (1900-1930) (ERDŐSI Ferenc - LEHMANN Antal 1974. 328.) 11 ERDÖSI Ferenc - LEHMANN Antal 1974. 326. 12 ERDŐSI Ferenc - LEHMANN Antal 1974. 327. 124
