Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)
Klamár Zoltán: "Szedte ám a szedem oszamot!" Élethelyzetek és nyelvi kontaktusok Észak-Bácskában
Kende - Magyarkanizsa/Szeged) Utóbbi rigmus még a miloseviéi-érában keletkezett. A JEB valójában a Jugoszláv Egyesült Baloldal politikai tömörülés nevének rövidítése. Jebigások-mk is hívták a tömörülés képviselőit. Szintén gyermekkori emlék és élmény a Jebiga, vodiga! (B... meg, vezesd!) Hátrakötöm a sarkad! (Varjas Rozália - Topolya) A korholó, feddő rímelő rigmust gyakran hallottam anyám szájából, ahogyan a Jebem ti kutykurutty, hát mit csináltál-t is. (B.. ,om a kutykuruttyodat...) (Varjas Rozália - Topolya) Az 1960-as években utcahosszat kiabáltuk: Pičku mater, süt a nap, dalolnak a madarak! (Anyád valaga...) (Kasziba Tibor - Topolya) Igaz, hogy a mondat eleji szerb kifejezést nem értettük, de a felnőttektől hallva mondókába illesztettük. Egy másik, szintén gyermekkori élmény, a budapesti nagycirkusz vendégszereplése. Ötvös Gábor zenebohóc mondogatta a nagyérdeműnek: Sietni köll, nincsen vremena! (vreme - idő) Sokáig közszájon forgó mondás lett Topolyán. Gyakran használt, jobbára tréfás dorgálási formula: „Bog te mázolt pirosra! Hát mér' nem igyekeztél jobban?” (Bog te mazo! - Isten csapjon beléd!) (Rohácsek István- Magyarkanizsa) Idetartozik az alábbi, nyelvi játékká szelídült korholás is: Bogáti istennyila! (Boga ti - az istenedet...) (Harkai Sándor - Topolya) Ahogyan ebbe a sorba illik a Dobor dínom-dánom! (Dobar dán! - Jó napot!), szintén nyelvi játékká lett köszönő formula is. (Rohácsek István - Magyarkanizsa) A magyar közösségekben mindenütt volt/van példa a tudatos ferdítésekre. Általában a vidéki intelligencia művelte/műveli ezt a műfajt! íme, két intellektuális fordítás/ ferdítés: Főzték ám a májat! Máj kuvám! (kuvam - főzök) (Káromkodtak valami miatt.) Mondták a ferdítők egymásnak, miközben cinkos mosoly ült az arcukon. (Majku vám...- Az anyátok...) (Hullmann László / Papp György - Magyarkanizsa) A másik ilyen játékos ferdítés a személynevek és családnevek kínálta lehetőségek kihasználása! Fehér levesként emlegették egymás között Csorba Bélát! (čorba — leves, bela - fehér) (Hullmann László / Papp György - Magyarkanizsa) Egy téglagyári szállóige: Néma hibe! (Nincs hiba, nincs baj!) (Lipták János - Magyarkanizsa) A koszovói válság kezdetén egy magyar politikus ilyen transzparensekkel köszöntötte a déli tartományból érkező delegációt: Jól jöttek nekünk, kedves koszovói barátaink! Gyakorlatilag tükörfordítása a szerb üdvözlésnek: Dobro nam došli! Azóta, a nem kívánt, politikai szituáció előidőzőire, illetve magára a helyzetre mondják a szóláshasonlatot: Jól jöttek nekünk (vagy jól nekünk jöttek), mint Kertesnek2*" a koszovói szerbek! Az élő nyelvbe gyorsan beszüremkednek idegen szavak, ám nem törvényszerű, hogy tartósan jelen is legyenek. Ilyen egyszeri szóhasználatot Topolyán hallottam a „Nézd má’, milyen brádja (szakálla) van!" felkiáltó mondatban. Mint ahogyan az alábbi szellemes nyelvi fordulatot is egyszer hallottam csupán. Vendégségben a vendéglátó felteszi az obiigát kérdést: Mit isztok?! A válasz: Isztok, zápád, szever, jug! (Kelet, nyugat, észak, dél!) (Fazekas István - Magyarkanizsa) Az isztok magyar ige a szerb nyelvben a keleti égtájat jelenti. Vannak vándortörténetek, melyek azt hivatottak példázni, hogy egy adott település lakói arról híresek mennyire nem ismerik a szerb nyelvet. Ide tartozik a Bál a vízen című 26 26 Mihalj Kerteš - Kertész Mihály verbászi magyar politikus, Miloševič odaadó híve volt. Magas kormányzati pozíciókat kapott a ’80-as évek végén. 117
