Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)

Klamár Zoltán: "Szedte ám a szedem oszamot!" Élethelyzetek és nyelvi kontaktusok Észak-Bácskában

„Kemény asszony volt a János anyja. Mondogatták is, hogy ő hordta a nadrágot. Kiadta a nepodájt! Cselédnek, de még a gazdának is sokszor őparancsolt. ” (Ellentmondást nem tűrő utasítás: Ne adj’! (Isten) - szlovák formula22.) (Muhi Károly - Magyarkanizsa) Az 1960-as évek nehéz gazdasági helyzetét példázza a szólás: Druže Tito, nincsen cipó! A kilábalást a vendégmunka jelentette. Tömegek indultak Nyugat-Európába, hogy megteremtsék a későbbi otthoni egzisztencia létalapját.23

A fenti példák gyakori vegyesnyelvüsége - különösen a túlsúlyban lévő, grammatikailag helytelen szóhasználat - valamilyen szinten jelzi a kapcsolatok egyre nagyobb számát. Az a tény, hogy az igen alacsony szintű nyelvtudás még napjainkban is általános jellemzője a vegyes nyelvű proverbiumoknak azt sejteti, hogy az észak-bácskai magyar közösségek még a XXI. század első évtizedében sem jutottak el a nyelvtudás egy magasabb fokára.24

BUNYEVÁCOK ÉS SZERBEK NYELVHASZNÁLATI PÉLDÁI

A magyarsággal régóta együtt élő etnikumok közül a bunyevácok azok, akik elindultak a nyelvi asszimiláció felé.25 Ennek a vegyesnyelvüségnek számos példája él a kutatott területen is, habár a bunyevácok Szabadka környékén telepedtek meg. Lássuk példáinkat:

Idem (vagy bila sam) pod városke házé po égszínkékfestéka. (Megyek a városházára égszínkék festékért.) (Szabó Frigyes - Magyarkanizsa) Vagy a másik példa: Skočila sam preko kerítésa! (Átugrottam a kerítést!) (Gyenge Lajos - Bácskossuthfalva) Magam pedig az alábbi telefonbeszélgetés részletére lettem figyelmes a szabadkai bolhapiac bejáratánál az 1970-es évek közepén: Čekam te tu kod kíkkereszta! (Itt a kékkeresztnél várlak!)

A következő példa szintén magyarkanizsai: Kisa pada (Eső esik...), nagy sár van az úton, / ez a kislány pere noge (lábát mossa) kúton. (Szabó Frigyes - Magyarkanizsa) Végül a példák sorát egy topolyaival zárjuk: Pada kisa na léckerítés. (Esik az eső a...) (Varjas Rozáli - Topolya)

Magyarkanizsa határában, a telepes faluból való a történet:

„ Velebiten az egyik traktoristának - házas ember volt már -, azt hiszem, reggelit hozott az apja. Branko - ő volt a fia, úgy beszélt magyarul, mint mi - gépet javított előtte, s nem érkezett még kezet mosni. Könyökig olajos, fekete zsíros, kenyöcsös volt. Amikor meglátta az apja, rácsodálkozva mondta Brankónak: Derane, pa ti si se sav za kenyecsió! (Hékás, teljesen összekented magad!) Persze, közderű, utána pedig gyakori macerancia.” (Szabó Frigyes - Magyarkanizsa)

EGYÉB NYELVI MAKARONIKUMOK

A vegyesnyelvű, mondóka-szerü szövegek beszüremkednek a határ két oldalán élő, bácskai gyökerű családok újabb generációinak szóhasználatába is. Erre példa a Dole gatya, vidi püszürű! (gatyát le, lásd...), és a Csigabiga, jebiga! (... b... meg!) (Szabó

22 Liszka Józsefnek tartozom köszönettel az értelmezésért.

23 PAPP György 2007. 106.

24 PAPP György 2007. 105-106.

25 Lásd: Klamár Zoltán 2010. 37.

116