Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)

Klamár Zoltán: "Szedte ám a szedem oszamot!" Élethelyzetek és nyelvi kontaktusok Észak-Bácskában

„Amiúta direktort csiná’tak belüle ugyancsak fönnhordja az orrát. Nagy ember [lett], mint szerbeknél a kurac (hímvessző)/ Pedig tudhatná, hogy errefelé gyorsan forog a világ!" (Zsoldos József - Oromhegyes)

Gyermekkori emlék, apai nagyanyám válaszolta olyan kérdésekre, melyekre szerinte ember nem tudhatta a választ: Azt csak a boga Úristen tudja! Annak csak a boga Úristen a megmondhatója! (Rakk Viktória - Topolya) Egy másik változatban az öntörvényű, mások véleményét figyelmen kivül hagyó emberre mondták: Úgy tesz, mintha ő volna a boga Úristen! A szerb kifejezéssel, bog - Isten, nyomatékosítják a mondandójukat.

Magyarkanizsa alatt a Járáson lévő tanyasoron a bárányok tavaszi eladásáról beszélgetve hangzott el az alábbi szólás:

„Nagyon köll vigyázni a kupecokkal, mer becsapik az embört! Amit mondanak, sokszó: Pola (fele) voda (yíz), fele víz!" (Bicskei Mátyás - Magyarkanizsa) (Fele voda, fele víz!17)

Az egyik Magyarkanizsa környékén jól ismert szólásnak több változata is van és még a kialakulását is ismerik:

Teraj (hajts) Lázó, hagy vigyen a lábod! - mondogatta anyósom piacra, templomba menet. (Ladóczkiné, Kiss Amália - Magyarkanizsa)

Martonosról Magyarkanizsára költözött barátom még a szólás kialakulásának körülményeire is emlékezett:

„ Utána az is eszembe jutott, hogy Martonoson Popov Lazo bácsi volt a fiákeros - jobbára az állomásra és vissza -, és hogy ahhoz kötődően is járhatta a mondás: Tëraj (hajts) Lázó, majd nem fázó’!" (Szabó Frigyes - Magyarkanizsa) (Teraj, Lázó, majd nem fázó!18 19)

A hányaveti munkára, amit csak úgy tessék-lássék módjára végeztek el, kézlegyintés kíséretében az alábbiakat mondták:

„No, ezt is jó’ megcsiná ’iátok, olyan: Ti tú hátú, nagyjábú! Nincs is benne semmi köszönet. ” Eredetét tekintve az alábbi magyarázattal szolgáltak: a szövetkezetben a szerb munkavezető gyakori szólása volt a Ti tu radiš, a ti tu! Vagyis, te itt dolgozol, te meg itt. (Ladóczkiné Kiss Amália - Magyarkanizsa)

Drága! A szerb lány a drága, nem ez!19 Magyarkanizsán a vásárban hallottam többször. A portékát olcsóbban megvásárolni szándékozó vevőnek válaszolták az árusok.

Csáti (hallgass), ne láj (ugass), ne kotkodálj! Kiáltott rám édesanyám, amikor gyermekkoromban visszafeleseltem. (Varjas Rozália - Topolya) (Csuti Bagi, ne podáj, ha nincs pénzed, ne ugrálj!20)

Köztudomásúan káromkodós nép a szerb. Ezt példázza az alábbi szóláshasonlat: „Hát tudja, templomképviselő vót, tán még elnök is, de az mindig e’kerítette! Nagyon csúnya szája vót. Pont úgy tele vót, mint a rác jebivel!” (jebiga - b... meg) (Dobó Imre - Magyrakanizsa)21

A fenti szóláshasonlatoz rokonítható a következő szólás:

„ Mondtam neki, hogy ne má ’ velem toljatok ki! Ehun e (kezével mutatja): Alfa, betta, gamma - evő kurac vámmá!” (.. .itt van nektek a f...!) (Ladóczki Dénes - Magyarkanizsa)

17 PAPP György 2004. 276.

18 PAPP György 2004. 121.

19 PAPP György 2004. 276.

20 PAPP György 2007. 105.

21 Vö.: PAPP György 2004. 128.

r

115