Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)

Klamár Zoltán: "Szedte ám a szedem oszamot!" Élethelyzetek és nyelvi kontaktusok Észak-Bácskában

szerb ajkú vót az elárusító. Hát szerbű nem tudta kérni, csak hogy jedán bogrovács! Jedán bogrovács! Nem győzte cérnává’ az elárusító és akkó (megkérdezte - K. Z.): Za čega? (Mire?) Az az, az anyja szen’csígit, azt adj nekem!” (Almási János - Magyarkanizsa)

Hasonló a kishomoki példa. Teljesen magyar környezetben a pajtásaival játszó gyerek, valószínűleg felnőttektől hallott szókapcsolat használatával akart kitűnni társai közül. így azután szavajárásává vált az opetújból (opet - ismét) szóösszetétel. (Szabó Frigyes - Magyarkanizsa)

A következő példánk azt mutatja, hogy olykor a magyar nyelv szabályai szerint ragozva is beillesztenek egy-egy idegen kifejezést a beszélt nyelvbe:

,,Ha most kinézel az utcára, látni fogod, hogy kiszökött a kutyátok. Terajgasd be!" (teraj - tereld, hajtsd) (Szabó Frigyes - Magyarkanizsa)

SZÓLÁSOK, SZÓLÁSHASONLATOK

A szólások és szóláshasonlatok, annak ellenére, hogy kétnyelvűek, mégis egységes jelentésűek. Ezekre az alkotásokra fokozottan igaz, hogy elsősorban az a közösség érti és alkalmazza őket, amelyben a mára sokszor elhomályosult események szolgáltatták az alapot a proverbiumok kialakulására.14

Lássuk példáinkat:

„Mikó oszt meglátta a csőszt gyünni a krumplifőd végibe, főkapta a zsákot. Oszt, szedte ám a szedem, oszamot! De nagy kerülőve’ ám, nehogy kitudódjon hunnast való.” (Gyantár Margit - Topolya) A sedam - hét, az osam - nyolc jelentésű számnév. Valószínűleg rokonítható a szólás a dorgáláskor sokszor elhangzott: Azt a hét meg a nyolcát neki! - formulával.

Szedi (ülj le), még más fő’ nem szedi! Tréfálkozva így kínálták hellyel a bandázók az előttük megálló, új beszélgető társat. (Szedi, még más le nem szedi!15)

A következő szólás a két világháború közötti vásárokon történt nyelvi érintkezés emlékét idézi:

„A Dobro (jó) konya (ló), jó ló! népi változatban mifelénk így folytatódott: Bassza meg a hajtó!” (Szabó Frigyes - Magyarkanizsa)

Magyarkanizsán az 1970-es évek nagy állatvásárain, a lacikonyhák és sátrak italkiméréseinek kapatos látogatói heccelték az eladó lovak gazdáit ily módon.

A második változat már nyelvi játékot is tartalmaz:

„Dobro (jó) konya (ló), jó ló, oszam (nyolc) konya (ló), nyolc ló!" (Remete Lajos — Magyarkanizsa)

Ugyancsak rímes nyelvi játék is a következő szólás: Dobor dán, megdöglött a boszorkány! (Szabó Mária - Magyarkanizsa) (Dobor dán, megellett a boszorkány!16)

„Martonoson hallottam, akkor mondják, amikor valakinek a kártyapartiban nagyon jó lapjai vannak: Tele van, mint Kati jebuval.” (A jebu ebben az esetben teleb... ottat, jó lapokkal teletömöttet jelenti. ) (Szabó Frigyes - Magyarkanizsa)

Egyik oromhegyesi tanyán beszélgetvén a gazdálkodás átalakulásáról, egy újgazdag igazgatóval kapcsolatban hangzott el az alábbi szóláshasonlat:

14 O. NAGY Gábor 1979. 13., 19.

15 PAPP György 2004. 276.

16 PAPP György 2004. 121.

114