Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)

Klamár Zoltán: "Szedte ám a szedem oszamot!" Élethelyzetek és nyelvi kontaktusok Észak-Bácskában

Sokkal ízesebb nyelvi helyzetek adódtak, ha beszélgetés közben — névnapok, lakodalom, ügyintézés, piac és vásár alkalmával - sikerült gyorsan papírra vetni az elhangzottakat. Esetenként ezek a szituációk tovább generálták a vegyes nyelvhasználatot, miután a közlők számára is érdekessé vált az egyébként mindennapos nyelvi helyzet. Ily módon sikerült magát a kontextust bemutatni, melyben értelmet nyert az elhangzott proverbium.

Ebből adódóan - hiszen többnyire kézzel jegyeztem le az elhangzottakat - volt, hogy rám is szóltak: Mi van, tán piszár10 11 lettél?

Nem, - válaszoltam - hanem nőtáros", mint Doka Popovié12 Okanizsán!

FÉLREHALLÁS, FERDÍTÉS - NYELVI BIZONYTALANSÁG

Indítsunk egy első világháború utáni történettel. Alig néhány évvel Velebit13 telepes falu létrejötte után, még az 1920-as években, nyelvtudás hiányában jószerével nem alakult ki kapcsolat a jövevények és az őslakosok között. A példa félrehallásos:

„No, eztet hallgassa meg, mer ilyen is vót abba’ az időbe’. Gyüttek a szerbek Velebityrű, fölá’tak a kocsiderékba, oszt kérdezgették, hogy hun van bunár, izé kút? Kiabá’tak, hogy: bunár, bunár! Hát ott meg libákat őrzőitek az adorjányiak. Oszt mondja neki a bácsi: Mit akarsz a gunártú?” (László Szilveszter - Magyarkanizsa)

A következő példáról az adatközlő sem tudta eldönteni, hogy elhallással vagy tudatos ferdítéssel keletkezett-e a kifejezés:

„Láttam, hogy kitették ezt vagy azt az azlag-ba (izlog - kirakat helyett). Martonoson használták az élő beszédben. ” Magyarkanizsai kereskedők között is dívott az új áru azlagba helyezése!

Ebbe a sorba illik az Ezt még megcsinájjuk oszt gata! (gotovo — kész, vége kifejezést formálták át), gyakran elhangzott mondat. (Poósz Erzsébet - Topolya)

A hiányos nyelvtudásból, nyelvi bizonytalanságból néha erényt kovácsoltak. Erre példa az alábbi történet:

„A horgosi Bácska Birtokon volt köztünk a bandában egy Bandi bácsi is, akinek elfelejtettem a vezetéknevét, de az olyan korúak, akikhez az illett már, csak Bandi sógorozták. Pipahujában kérdezett az odaérkező mérnöktől Bandi bácsi valamit, hogy mondana az meg valamivel kapcsolatos mennyiséget, de nem muszáj azt pontosan, csak úgy prilikomra (nem feszegettük mi ezt akkor, de azt hiszem mindenki tudta, hogy ez Bandi bácsinál annyit tett, hogy otprilike - körülbelül, cirka, de a prilika - alkalom, lehetőség jelentéssel bír).” (Szabó Frigyes - Magyarkanizsa)

Magyarkanizsáról még a XX. század ’60-as éveiben is sokan jártak kubikolni. A tartomány déli részén vasútvonalat építettek. Köztudomású, hogy az építkezésen dolgozó magyarok alig, vagy nagyon rosszul beszélték a szerb nyelvet:

„A Duna mellékén, a Duna szélén (Titel alatt - K. Z.) kubikusok dolgoztak és az egyik megbetegedett - aki megbetegedett, vagy gyengélkedett - annak köllött főzni a többire. Majd mikó főzött vóna, kilyukadt a bogrács. És e’ment venni bográcsot. És akkó

10 pisar - írnok

11 notaroš-jegyző

12 Doka Popovič - Popovits György néhai ókanizsai lakos 33 évig volt a község jegyzője. 58 évet élt és 1882- ben halt meg. KLAMÁR Zoltán 1996. 197.

13 A falu 1921-1922 között épült fel Ilkái szerbek számára. Vö.: RADAKOVIČ, D. Miloš 1985. 15.

113

1

I