Rosta Szabolcs szerk.: Kun-kép - A magyarországi kunok hagyatéka (Kiskunfélegyháza, 2009)
Gallina Zsolt-Varga Sándor: 14-15. századi templom körüli temető feltárása Kiskunhalas-Katolikus temető. Kápolnahelyen (Előzetes beszámoló a 2005. és 2007. évben végzett feltárásokról)
„KUN-KÉP" A MAGYARORSZÁGI KUNOK HAGYATÉKA juk a préselt veretekkel gazdagon díszített öveket is. Ezek egyik legszebb példánya a teljesen feldűlt 244. sír épségben megmaradt, 25 verettel díszített pártaöve volt. (4. kép 3—4.) Az övet lezáró szíjvéget sárkányölő Szent György ábrázolással díszítették. (5. kép 1.) Mellékletek A használati eszközök közül leggyakrabban az egyszerű vaskés fordult elő (45., 71., 180., 357.) mellékletként. A 45. sír erős bolygatottsága ellenére jól megfigyelhető volt a kés övre történő rögzítésének módja. A nyéltüske végén egy szürke színű (ón-ólom?) karika helyezkedett el, amely egy kerek átmetszetű, hurokszerűen kialakított vasdróttal kapcsolódott a késhez. (5. kép 2-3.) A késeken kívül további egy-egy sírban szekerce (33.), sarló (69.) és egy vasfúró (340.) került elő. Az 54. sírban nyugvó felnőtt nő jobb oldalánál előkerült gyöngyös tarsoly közeléből egy csonkakúp alakú, bronzból készített gyűszű látott napvilágot. A finoman bekarcolt vonalakkal keretezett, poncolt felületű gyűszűn a rögzítésre (felfüggesztésre) szolgáló fúrt lyuk található (5. kép 4.). A sírban megfigyelt jelenségek és a tárgy díszítése, kialakítása alapján a használati tárgy inkább, mint amulett került az elhunyt mellé. Pénzérmét 5 sírban (54., 258., 347., 350. és 357. sír) összesen 11 darabot találtunk. Számarányukat tekintve 2 sírban mindössze egy (347. és 350. sír), míg l-l sírban kettő (54. sír; 5. kép 5.), három (258. sír; 5. kép 6-8.), illetve négy érme (357.) feküdt. A pénzek helyzete a sírokban igen változatos képet mutatott. Az esetek többségében a medence és a combcsont körül (258., 350. és 357. sír) helyezkedtek el, de megfigyeltük a koponyánál (347., 357.) és egy esetben az elhunyt tarsolyában (54.) is. Az érmék egy kivételtől eltekintve mind a 14. századra keltezhetőek. 1^ 1 5 4 darab I. Lajos (1342-1382) dénár (258., 357. sír); 1 darab Mária (1382-1387) dénár (54. sír); 1 darab Hunyadi János (1446-1453) dénár (347. sír); 3 darab II. Albrecht (1330-1358) pfenning (258. és 350. sír), egy további Osztrák hercegségből származó, 14. századi pfennig meghatározhatatlan töredéke (357. sír), valamint egy meghatározhatatlan bronzérme (54. sír). A lelőhely keltezése a régészeti és a történeti adatok alapján Az eddig feltárásra került leletanyag és az ásatásokon megfigyelt jelenségek alapján a templom építését két időszakra bonthatjuk. Miután a leletanyagban Árpád-kori előzményre utaló nyomot nem találtunk az első templomot valószínűleg a 13. század végén, a 14. század első negyedében építették. Ezt megerősíteni látszik, hogy a feltárásra került szentély alapozási árka nem vágta a temetkezéseket. Az első kőből/téglából felépített templom 14. század elején történő megépítésére utal az omladékrétegben talált 2 darab 1. Károly (1308-1342) dénár is. 1 6 A templom körül található temetkezésekből előkerült leletanyag szintén a 14. századot erősíti. 1 7 Az eddig feltárt sírok mellől nem került elő 13. század első felére, vagy annál korábbra keltezhető leletanyag. Az írott források, igaz csak közvetve, összefüggésbe hozhatók a Kápolnahelyen temetkező közösséggel. A források alapján a 14. század első felében a halasi kunok megerősödése figyelhető meg a térségben. Hatházi Gábor szerint Halasi Köncsög ispán (comes Kiinchegele Halas) vezetésével a Csertán nemzetség fokozatosan kiterjesztette befolyását a szomszédos, korábban magyar kézben található, de a tatárjárás következtében részben elnéptelenedő falvakra, településekre. Az itt talált magyarokat önkényesen a saját szállásnépébe olvasztotta, ami több környékbeli magyar falu felszámolásával és a lakosság áttelepítésével járt együtt. 1 8 A templomot feltehetően valamikor a 14. század utolsó negyedében, vagy a 15. század első évtizedeiben (Zsigmond uralkodásának első évtizedeiben) megnövelték, falazatát megemelték. Erre utalnak a szentélynél található támpillérek. A megfigyelt jelenségek alapján egyértelmű, hogy ezen pilléreket később építették, miután a szentélyhez csatlakozó északi és keleti támasztópillér vágott néhány temetkezést (249., 250., 258., 261., 265., 267. sír). Ezek közül számunkra a legfontosabb a 1 6 CNH. II. 15.; HUSZÁR 1979, 497. 1 Bár tudjuk, hogy ez csak közvetve utal a templom építésére és használati idejére. 1 8 HATHÁZI 2000, 187. 38
