Rosta Szabolcs szerk.: Kun-kép - A magyarországi kunok hagyatéka (Kiskunfélegyháza, 2009)
Hatházi Gábor: A déli Kiskunság 14-15. századi kincsleletei és azok lehetséges kun vonatkozásai
„KUN-KÉP" A MAGYARORSZÁGI KUNOK HAGYATÉKA A bodoglári kincs esetében a kutatás ugyan nem nevez meg konkrét tulajdonost, de társadalmi közegeként szerényebb magyar nemesi családot feltételez. l s Ezzel szemben máris megjegyezhető, hogy a kincs lelőhelyének „Bodoglár" neve jellegzetesen kun, archaikus nemzetségi eredetű helynév (jelentése 'ágak'), mely 1570-től adatolható írott forrásban, mint Szeged kun pusztája. További, közvetett bizonyító értékű forrás a Kalas kun kapitányi család és a Bodoglárral szomszédos Harka szállás kapitánya perében lezajlott 1451. évi határjárás. Ez a mai Soltvadkert, Kiskőrös, valamint Bócsa, Bugac, Szánk és Harka kun szállások által közrezárt, a Kalasok alá tartozó területei határolta körbe. E területhez — bár a határjárás nem nevezi meg — Bodoglár is hozzátartozott: számos jelzőpontja (pl. Fejérföld, Artányhalom, Köveshalom) Bodoglár része ma is. A kincs már említett vásárlási iratanyagának legnagyobb horderejű információjaként immár pontosan ismert az előkerülés helye is, mely az alsóbodoglári 58-as tanya. A helyrajzi adatok, határtérképek egyeztetése nyomán egyértelművé vált, hogy leletünk a „Kőhalom" határrészen került elő, a régészetileg a 19. század közepe óta ismert középkori templomos falu területén, vagy annak közvetlen közelében. A település templomát és cintermének részletét Gallina Zsolt tárta fel 1997/98-ban. Talán a kincslelet Zsigmond-kori elrejtésével is összefüggésbe hozható fontos megfigyelés, hogy e templom és temető használata a 15. század folyamán megszakadt. Megkockáztatható, hogy a települést ekkor ért megrázkódtatás nem járt a falu népének teljes pusztulásával. A Kőhalomtól kb. 500 méterre délre, a Kiskunhalas-Kiskunmajsa vasútvonal túloldalára eső Tajó-Papszéke lelőhelyen egy Árpád-kori előzményeken létesült, 15-16. századi templomos falu maradványai ismertek. (3. térkép) 1 9 l 8ZSÁMBÉKY 1983, 110-111. A cserépedényes kincsleletek elemzése kapcsán Parádi Nándor alacsonyabb társadalmi közeget is megenged. PARÁDI 1963, 219221. w A vonatkozó történeti, nyelvészeti és régészeti topográfiai kérdésekre, további irodalommal: HATHÁZI 2005, 94-95., 157-162. A kelebiai kincs A lelet részben erdőtelepítés, részben Kőhegyi Mihály ezt követő leletmentése során jutott napvilágra 1962-ben, a község „Négyes" határrészén, a mai Darvasi-erdő területén. (4. térkép) A 97 tételből álló együttes két, egymástól 1,5 méterre eső gödörből került elő. Edényre vagy ládára utaló régészeti jelek hiányában feltehető, hogy az ékességeket bőr- vagy textilzsákba rejtve földelték el. 2" A 13. század közepe-14. század vége közé keltezhető ékszerek és ruhatartozékok legkorábbi darabjai — a láncos-csüngős fejékszer-pár (az egyik példányból csupán a fuggesztőkarika maradt fenn) és a filigrán-díszes lemezkarperec-pár — bizánci ízlésű, 13. századi készítmények. (5. kép 1., 4.) A láncos-csüngős ékszer végeire erősített csörgős gombok a tárgy 14. századi javítására-átalakításra utalnak. E „bizáncias" körbe vonható talán még egy — a lelet többi préselt díszlemezének gótikus motívumaitól igen elütő — fán ülő galambokkal ékesített boglár-pár fél tagja. (A boglár-pár másik tagja képi tükrözéssel előállított rekonstrukció:.5. kép 2.) Hasonlóan értékelhető egy négyszögletes, filigrán és granulációs rátétdíszítést utánzó, poncolt veret is. (5. kép 3.) A kincs már nyugatias jellegű, egyedi ékességei a 13. századi „oroszlános" öntött-áttört palást-veretek, melyekre a 14. század folyamán bekarcolt hálómintás hátlapokat szereltek. (6. kép 1.) Ugyanitt említhető a lelet nagyméretű csillag alakú gótikus ruhacsatja is, a 15. század első harmadából. (6. kép 4.) A kincs „nagy talánya" az a rendkívül gyenge nívójú, házilagos előállítású csillag alakú csüngő, melyhez — vélhetően — a lelet üvegmázas gyöngysora is 2 0 KŐHEGYI 1972,205-213.; 1978,275-296.; H. TÓTH 1972, 215-223.; ZSÁMBÉKY 1983, 108110.; H. KOLBA 1985, 52-55.; MM 1987, 118., 373.; V. SZÉKELY 1999, 49-58. Teljességre törekvő kritikai újrafeldolgozási kísérlete (tipológiai, korhatározási kérdésekkel, analógiákkal): HATHÁZI 2005, 104141. és 93-95., 96-99., 103., 105., 107., 109., 112., 115-126., 131., 134-137., 141-149., 151. kép, 1-13. tábla. Katalógusa (164-187.) részletekbe menően tárgyalja az előkerülési körülményeket, a kapcsolódó írott források, nyelvészeti, régészeti topográfiai adatok körét és irodalmát, a tárgyak szakleírását, a korábbi alapközlések szakirodalmi és képi adatait. (Kat. VT/1 97.) 70
